2008. január 16., szerda

Kertiparti és gyümölcsfesztivál

Sziasztok!
Eseménydús hétvégén vagyunk túl.
Szombaton Peti kollégájánál Juan Carlos-nál voltunk kerti partin. Jó sokan voltunk. Mindenki hozta gyerekeit, apraja-nagyja jött. Én vittem Petit, Ő meg engem :)
Mindenki hozott valami finomságot, úgyhogy mi is készültünk. Csináltunk krumplisalátát, eredeti magyar recept alapján meg sütit is, de erről majd később. Eric hozott picanha-t, mint mindig és most is isteni volt, mint mindig :P A krumplisaláta is jól fogyott hozzá, mindenki a receptet kérte utána :) Szóval dagadt a mellem :) De mi is tanultunk ám, eredeti venezuelai recept alapján készült avocados, paprikás guacamole salátát. Isteni volt! Mikor már mindenki dugig volt előkerültek a sütik. A jó kis nullkalóriás amerikai torta és a fini barackos piskóta, amit Mi vittünk. Mindenki a környékére járt. Feltünés nélkül próbálták enni, mert már mindenki cukkolta a másikat, hogy "látom ám hogy megint vettél belőle!!!" :) Na és hogy ne csak a kajálásról beszéljünk. Hallgattunk brazil zenét, csomót beszélgettünk a közeledő karneváli időszakról és néztünk fényképeket Peti egyik kollegájának, Edvinnek a szülőházáról, Costa Ricán az óceán parjtán. Mesébe illő az a hely.
Aztán vasárnap egy fesztiválra indultunk. Miami Homestead nevű részén van egy Fűszer és Gyümölcs Park, ahol most tartották az éves fesztivált. Volt itt mindenféle fura gyümölcs, zöldség és növény. A bejárat mellet volt lovacskázási lehetőség gyerekeknek, úgyhogy én csak álltam egy kicsit ott és csak néztem a lovacskát... "De messze van a Szürke..." az járt a fejemben. Aztán körbejártuk a parkot. És egyszer csak egy Everglades-es bemutató közepén találtuk magunkat. Először csak egy méteres krokodilt hasonlítottunk össze egy hasonló méretű aligátorral, aztán jött egy óriási teknős, akinek annyira nem tetszett hogy a páncéljánál fogva emeli fel a bácsi és biztos ami biztos nyitva tartotta a száját, hogy ha lehetősége adódna rá, nagyot haraphasson egy elkószált kézfejbe. Persze utána se adta fel és a medencéjéből folyton megpróbált feltűnés nélkül lelépni, ez odáig még jól is ment neki, hogy lelökte az őt elfedni próbáló rácsot, de aztán nem sikerült tovább jutnia, mert jó 60 kilós testévelnem tudott feltűnés nélkül eliszkolni. Aztán jöttek a mindenféle kígyók. Először csak nem mérgező, csak annak tűnők, aztán mérgezők is. Volt amelyiket csak befőttes üvegből mutogatta, mert olyan kicsi volt, hogy nem tudta volna biztosan megfogni, és a drágának olyan erős a mérge, hogy egy perc alatt "nyekk neki" lett volna. A mellettünk ülő anyuka az egyik kígyónál odafordult kisfiához és azt mondta neki "Látod, ilyet láttunk a múltkor az út mellett!!!" és itt tényleg ez van, sok a kígyó, mindennapos, együtt élnek vele az emberek. A bácsi felhívta a figylemünket, hogy amikor cserepes virágot veszünk egy bevásárlóközpontban, legyünk elővigyázatosak, mert elég gyakran nem csak virágot talál az ember... Aztán jött nagy, meg kicsi, aztán csörgő, na az már durva volt. Filmekben már hallottam ezt a hangot, de élőben... Nagyon durva volt. Aztán jött a mégdurvább. A bácsi elmondta a mondókáját egy kobráról és a végén közölte, hogy akkor ő mostantól nem szólal meg, mert nagyon kell koncentrálnia, mert ez nem vicces, nagyon oda kell figyelnie. És akkor elővettek egy lelakatolt ládát. Kinyitották a kis ajtócskáját. Először csak a közepe jött ki, aztán egyszer csak kijött a feje. Döbbenet volt. A kígyó legalább 3 méter hosszú volt és kobra módjára felemelte a fejét és széttárta a nyaki részét. Nyitott szájjal bámultuk elképesztő látványt. Határozottan morcosnak tűnt és nem örült amikor a bácsi megfogta a farkát. És amikor felemelte többször is odakapott. Elképesztő volt. Aztán betessékelték a kis dobozkájába és visszalakatolták. A bácsi azt mondta, hogy "Majdnem megcsókolt, de szerencsére csak majdnem!" és jót nevetett. Hát nem tudom, nekem valahogy lepergett egy film a szemem előtt ahogy a bácsit megmarja a kígyó, összeesik a kövér segédje sikítva elszalad és ott marad a tömeg és a kobra farkasszemet nézve... Na de nem, megtapsikoltuk és megpróbáltunk magunkhoz térni az elképesztő élmény után. Felüdülés képpen megkóstoltuk a cukornád-italt. Eddig nem tudtuk, hogy hogyan csinálják. Hát most láttuk. A nádat feldarabolják és kipréselik belőle a levét. Iszonyatosan finom! Édes, hogy az ember el sem hinné hogy nincs tömve cukorral. Lassan eltelt a napunk és még várt ránk a hosszú út hazafelé.
A következő hétvégénken St Petersburg és környékére látogatunk el, de erről majd későbbi bejegyzésünkben olvashattok :)

2008. január 10., csütörtök

Ünnepek

Sziasztok!
Hát eltelt a Karácsony. (Igaz, már három héttel, de mindig jobb, mintha Húsvét után raktuk volna fel ezt, nem? :) )
AZ előtte való héten nagy bevásárlást tartottunk és már itt éreztük, hogy nem lesz ez olyan egyszerű... Először is. Nem Karácsony a Karácsony halászlé nélkül. Hát igen, csakhogy itt mindenféle tengeri herkentyűkből lehet választani. Sehol a jó kis ponty vagy busa, annál inkább lazac és rákok hada. Választásunk a már ismert Tilapiára esett. Kíváncsiak voltunk milyen lesz, de sokat segített a Maggi halászlékockája, úgyhogy végül fini lett. De térjünk vissza a bevásárláshoz. Következő kérdés a mák volt. Azt itt ugye nem nagyon lehet kapni, hát felkutattunk mindent! És találtunk. A fűszerek között. Kis zacsiban, mint otthon a fűszerek és olyan drága volt, hogy 2 bejglire valót nem vettünk. Szóval a mák kilőve, hát jött a diőkeresés, szigorúan bejgli célra. A diót azt ismerik, csak nem teljesen olyan formában, mint mi. Darált dió az nincs, csak dió darabkák, ami még jó lenne, ha lenne darálónk, de nincs... Szóval remek volt. A vásárlás majdnem meghozta a karácsonyi hangulatunkat. Mondanom se kell hogy amikor gesztenyepürét kerestünk akkor hogy néztek ránk... :D
Aztán diónk mégiscsak lett. Egy kedves erdélyi magyar ismerősünktől kaptunk itt kint, ő otthonról hozott még december elején, és megosztotta velünk.

Tudni kell, hogy itt Amerikában a Karácsony csak egy napos ünnep. És az az egy nap is Dec 25. Szóval a 24 az itt munkanap és persze a 26 is, a többit már nem kell mondanom. Szerencsére végül úgy alakult, hogy az én cégem is úgy döntött, hogy elég keményen dolgoztunk egész évben ahhoz, hogy megérdemeljük azt az egy nap szünetet, úgyhogy otthon ülhettünk együtt a skype előtt és beszélhettünk a családunkkal.
A karácsonyfa vásárlást is sikerült megoldani. Bár elég furcsán néztek ránk, amikor 23-án kerestünk fát, mert itt mindenki már egy hónapja feldíszítette a fáját, Hálaadásra. A másik probléma, hogy itt ugye minden kétszer akkora mint otthon, és ez alól a fenyőfák sem kivételek.
Előtte persze, jó magyar szokás szerint sikerült annyi kaját megfőznünk, hogy még egy hadsereg is jól lakott volna belőle.
Eljött a Szenteste. Először Sydney idő szerint ünnepeltünk, nekünk hajnali 2kor. Aztán az otthoniakkal 1 óra körül. majd amikor nekünk lett este, akkor Sydneyben reggel, úgyhogy Gabiékkal tudtunk ünnepelni.

A Karácsonyt egy Újévi koncerten folytattuk. A Miami Carneval Center-be mentünk, ahol a "Salute to Vienna" című koncertet hallgattunk meg, Magyarországról érkezett két operaénekes, Kalocsai Zsuzsa és Nyári Zoltán. Szép volt az este, bár vájatlan fülünk ellenére az a határozott meggyőződésünk, hogy nem volt erre a zenekarra behangolva a terem. Az első felvonást a zenekar mögül hallgattuk, ide szólt ugyanis a jegyünk, de a második felvonásra ügyes magyarok módjára megnéztük, hogy hol van üres hely a nézőtéren és beslisszoltunk. Úgyhogy a második rész még jobb volt :)

Aztán jött a Szilveszter. Azt hiszem itt éreztük leginkább, hogy milyen messze van mindenki. Jó lett volna Veletek együtt bulizni és koccintani éjfélkor. De jövőre bepótoljuk!!! :) Petivel lementünk a kikötőbe. Nagy buli készült, mindenféle óriás narancsok haladtak egyre feljebb a házfalon, hogy éjfélkor mindenki örömére leessenek. Meg persze kaja árusok egymás hegyén hátán. Nagyon fura volt, egyáltalán nem volt szilveszteri hangulatunk. Meleg volt, mindenhol húsokat sütöttek, nagy volt a kavalkád, de inkább olyan volt mint egy nyári fesztivál. Aztán elérkezett az éjfél. Találtunk egy helyet, ahol nem volt akkora a tömeg, így reméltük hogy innen jobb lesz a tűzijátékot nézni. Éjfélkor elkezdődött a tűzijáték, gyönyörű volt, az egyetlen probléma az volt, hogy ahogy a parton ültünk lábunkat lógatva, kedves gyerekek begyújtottak mögöttünk egy petárdaszőnyeget, ami 5 percen keresztül forró darabkák formájában pattogott a hátunkra... Szóval elkezdődött az új év. Remekül. Na de a tűzijáték tényleg nagyon szép volt, és még sosem ünnepeltük tűzijátékkal az újévet. És a hangja sem zavart, mert kicsit meg is süketültünk. :)
Hazafelé jó nagyot sétáltunk, ugyanis Sandrát otthon hagytuk és az egyetlen éjszakai járat úgy 40 háztömbnyire közlekedett. Fáradtan értünk haza 2008-ban.
Mindenkinek Boldog Új Évet kívánunk!