Kerti parti

Ma a főnökömmel voltam sütögetni. Tőlem jó 30 km-re mentünk, a felesége nagybátyjáékhoz, akik uruguay-iak. Egy nagy lakóparkban laknak, de itt a park szó szerint értendő: hatalmas tó, kanyargósra kialakított utcák, családi házak, utcán labdázó gyerekek. Ahhoz, hogy bejussunk hozzájuk, egy biztonsági őrt kellett meggyőznünk :). Miami ezen részén gyakoriak az efféle lakóközösségek. A nagybácsiék háza - egy kétszintes, kertes családi ház - a berendezésében némi túlzsúfoltságot, stiláris bizonytalanságot mutatott: volt olyan fal, amin a giccses képek mögül ki sem látszott a tapéta. :) Mindezek mellett nagyon kedvesek voltak velem. A házinéni -aki zongoratanár- amikor megtudta, hogy magyar vagyok, nagy büszkén hozott ki egy Érdi Tamás CD-t, és lelkesen mesélte, mikor itt koncertezett, még beszélgetett is vele.

Miközben sült a hús, betoltunk néhány dominikai sört. Eric, a főnököm - aki brazil, és nem győzi ezt minden adandó alkalommal hangsúlyozni, és büszkén kiemelni- bemutatta a brazil hússütés mibenlétjét. Vett egy szép bélszínt, amit aztán egészben jól besózott, és ezzel vége is volt a fűszerezésnek. Némi pihentetés után minden oldalát kicsit átpirította, gondosan ügyelve, hogy a belseje szaftos maradjon. Majd ujjnyi vastag szeletekre vágta, és azokat még tovább sütötte, ki milyenre kérte. Hát nem volt rossz... Főleg nem egy argentín szósszal, ami zöld fűszernövényekből, olajból és fokhagymából készül. Ja, a legjobbat majdnem kihagytam: a szobába belépve egy minden mást elhomályosító plazmatv-vel kerültem szembe (szemmérték szerint is volt 160x90 cm.)

Találkoztam egy elég érdekes teremtménnyel is, amiben kacsa illetve pulyka felmenők vonásait véltem felfedezni. A nagybácsi szerint ők itt a tónál élnek, néha betotyognak a kertbe, aztán eltűnnek. Kacsa alakja volt, de a fején olyan furcsa piros valami volt, mint ami a pulykáknak szokott lenni. Maradtunk a marhánál, őt nem sütöttük meg.