2007. május 18., péntek

Kulturális érdekességek


Eltelt egy kis idő a múltkori bejegyzé óta, de elég sok dolgom akadt. Igen, kaptam jogos kérdéseket, miszerint hogy én most csak a sirályokat jöttem-e fényképezni, vagy mást is csinálok. Bár a kis szárnyasokkal már nagyon jól megértjük egymást (hű, madarakkal beszélek, lehet,h emberek közé kéne mennem???), de dolgozni jöttem "ide át". Időm nagy részét az Avaya-nál töltöm szakmai gyakorlaton. Emellett másodállásban lakberendező vagyok, szakács és házvezetőnő. (azért igyekszem a feminim vonásokat alacsony szinten tartani, például azzal, hogy vettem magamnak egy nagyon frankó B&D fúrót, elég olcsón :)) Hát igen, minden apró részletre muszáj figyelni. Például ha főzök magamnak, harmadannyiból kijövök, mintha máshol ennék. A garázs-kiárusításnál, -amit már meséltem is- sokat lehet megspórolni. Aztán ott is lehet, ha rászánom a fél óra beszélgetést az internet szolgáltatóval, aki 38 helyett 94 dollárt számláz ki... (bár még így is hazudtak, amikor megrendeltem egy 10-essel kevesebbet mondtak, de nem hagyom annyiban ;))
Most épp Tatu-t hallgatok (az ősrégi orosz lányzenekar), de csak félve, nehogy bárki is igazolni vélje az elméletét, miszerint Magyarország Oroszország része... Volt ennél cifrább is, tegnap például egy kubai újságírónővel beszélgettem ebédkor (remélem nem jelenik meg sehol). Csodálkozva hallgatta idekerülésem történetét, majd elkezdte fejtegetni az elméletét, hogy most nekem milyen új lehet a "szabadság országa", mert őszerinte Magyarország közelebb áll Kubához. (Bár lehet,h nem mond hülyeséget...). Szóval próbálom kicsiny hazánk nevét megismertetni, és a félreértéseket eloszlatni.
Az amerikai ősatyák terve az olvasztótégely létrehozása volt, Miamiban salátástálat sikerült kreálni. Demográfiai adatokat senki sem tud pontosan, de 70% felett van az "otthon nem angolt beszélő"-k száma. A legtöbbjük kubai (itt a sajátságos bevándorlási politika miatt minden az USA partjára lépő kubai itt maradhat), akik elég keményen őrzik az identitásukat, angolul ritkán hajlandóak beszélni. A fiatalabbak jól beszélnek angolul. Aztán rajtuk kívül sok a haiti kreol (Miamiban minden 3 nyelven van kiírva: angolul, spanyolul és kreolul), és Közép-és Dél-Amerikából mindenhonnan. De meg kell vallani, a gasztronómia a várakozásomat jóval felülmúlta. A sokszínűségnek köszönhetően eddig még nem ettem hamburgert, helyette a kubai éttermek sült banánját, az argentínok steak-jét, a nicaraguai halakat és a mexikói babot élvezhetem. :)
Van még sok mesélnivalóm, majd hétvégén igyekszem "papírra vetni" (ezdejó volt :) ).
Ja, igen, itt egy googlemaps link a helyről, ahol lakom, és ahol Szilvi is lakni fog 50 nap múlva...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Peti,

Végre én is olvasom a blogodat! Nagyon olvasmányos, és látom Rion és Joja igazi "magyaros" hozzászólásokkal gazdagítja... ;)

Örülök, hogy tetszik a hely!
A cégnél milyen a munka?
Vettél már ezer dolcsis járgányt? :)
Írj ezekről is!

Ha tudsz vhova nagyobb képgyűjteményt felrakni, azt nagyon szívesen megnézném!
(MAVE gallery?)

Vigyázz a dél-amerikai lányokkal! Üdv a Vakondlyukból! ;)

Szabi

rion írta...

Jó kis környék ahol laksz. Bolhafingnyi ugrás csak a tengerpart. :) Amúgy a környék közbiztonsága? Ki lehet menni este a különböző nemzetiségű testvérek közé, vagy inkább melőzendő?

Rion