Hosszú hétvége

Sziasztok!

Ma a hely szelleméhez illő sportot űztem. Elmentem kajakozni. A reggel nem indult szépnek, esett az eső is, de délre már minden a megszokott volt :). Nem túl messze tőlem szinte a város közepén fekszik az Oleta River State Park. Ez egy csendes, érintetlen 3x3 km-es zöld terület folyóval , öblökkel, stranddal, jachtokkal, tengeri tehenekkel és delfinekkel (bár az utóbbi kettővel nem találkoztam). Itt persze mindent kocsira méreteznek, néztek is rám furcsán, amikor gyalog megjelentem a kapuban. Egy jó 20 perc séta a tűző napon, és már ott is a kölcsönző. Túl sokat nem kérdeztek, aláiratták a nyilatkozatot, meg nevettek egyet, mikor megkérdeztem,h van-e többalkalmas bérlet. Aztán irány a víz. Hát elég jó volt. A csatolt képen látható a bejárt útvonalam (az első kurflinál még ismerkedtem a térképpel :) ). Az egy más kérdés, hogy most ordítok, ha meg kell mozdulnom , annyira leégtem...

Tegnap a belvárost néztem meg alaposabban. Olvastam egy nagy öbölparti bevásárlóközpontról, amit a luxushajóutak utasai istenítenek. Annyira nem volt megnyerő, de voltak papagájok, ingyen üdítő és közben egy brazil zenekar játszott. :) Aztán megnéztem a híres American Airlines arénát, a Miami Heat otthonát meg a kikötőt. Itt van a karibi térségnek az elosztóközpontja (legalábbis a turisztikai biztosan). Most is épp 2 hatalmas óceánjáró üdülőhajó állomásozott. Aztán mennek tovább (Bahamák, Costa Rica, Kuba, Jamaika...). A belváros elég kihalt volt, alig lézengett egy-két autó. A híres "Miami Skyline" vagyis a belváros látképe napról napra változik. (ezt a képen kivételesen nem én fényképeztem) Szinte minden második felhőkarcoló építés alatt áll, és az utcákon is rengeteg az építkezés (sokszor a leglehetetlenebb helyeken torlaszolva el a gyalogosok útját...)
Igen, a "gyalogos" fogalom itt mintha hiányozna a szótárból. Kocsi nélkül elképzelhetetlen az élet. A buszok nem járnak túl gyakran, és kizárólag "latino"-k és afro-amerikaiak utaznak rajta. Úgyhogy én rendszeresen a figyelem tárgya vagyok :). De remélem már nem sokáig. Intézem az autó kérdését. Nem olyan triviális itt Floridában, főleg nem egy évre. A nemzetközi jogsit csak 30 napig lehet használni, aztán le kell tenni az ittenit. Ahhoz egy egyszerű tesztet kell kitölteni (legalábbi remélem, hogy egyszerű, pénteken megyek :) ). És vezetni is kell, amihez az autót nekem kell biztosítani (persze jó pénzért bérelhetek), de ahhoz, hogy autót vegyek, és biztosítást kössek rá, nem árt a jogsi (mert különben nagyon drága). Ördögi kör... Szóval a jogsit remélhetőleg a hétvégén elintézem, már csak a verda hiányzik. Az elmúlt pár héten jó sokat megnéztem. Az itteni autókereskedők szinte kivétel nélkül kubaiak. Nagyon rossz velük üzletelni. Mindegyik a nagynénjének az alighasznált Toyota-ját akarja eladni, "kevés" mérfölddel (150-200e km). Elég sokat bejártam, de olyat nem találtam, ahol ne sántított volna valami, úgyhogy a kereskedős mókát feladtam. Viszont itt a helybeliek kereskedő szellemének köszönhetően nagyon sok kocsi ablakán látható a "For Sale", most ezekkel próbálkozom. Többet lehet alkudni, több idő van utánanézni az autó történetének. Remélem hamarosan már nem busszal fogok járni... Nem csak a munkába járást könnyíti majd meg (a napi 2-2.5 óra utazás lecsökken 1-1.5-re), hanem majd remélhetőleg a környéket is be tudjuk járni vele, sok a látnivaló.

Tegnapelőtt este pedig körülnéztem a South Beach-i éjszakában. Hát ez filmbe illő volt. Miami Beach déli része - az 1-től a 16. utcáig az Ocean Drive és a Collins Avenue - tele van klubbokkal, szállodákkal. Hatalmas tömeg. Csak afro-amerikaiak. Egy kabrió csomagtartóján egy bikinis csaj pózol a fotósoknak. Matt arany és ezüstszínű verdák hatalmas kerekekkel. Egy hummer limuzin félig elfoglalja az úttestet, mellette két villogó rendőrautó, az útpadkán 6-an ülnek, és sírva magyarázzák a rendőrnek -amíg a kollégjája a környék csikkjeit gyűjti- hogy ők nem szívtak. Egyszóval brutális a péntek esti éjszakai élet itt :). Hazaérve a 75. utcához, meglepődtem a lakóövezetem csendességén, nyugodtságán. Itt inkább éttermek és szállodák vannak.
A héten megint igazolódni látszott a "kicsi a világ" elmélete. Egyszer csak jön egy email a munkahelyemen, hogy van itt az Avaya-nál egy másik magyar srác, szintén szakmai gyakorlaton. :) Pár szót beszéltünk, ő is Péter, nemrég érkezett, legalább megoszthatjuk majd a tapasztalatainkat...
A munkahelyemen mindenki nagyon kedves, itt a spanyol nyelvet is van alkalmam gyakorolni... Körvonalazódnak a tennivalóim, benne vagyok egy minőségügyi projektben, és úgy néz ki én fogom vinni a laborok összehangolását. Meg segítek a főnökömnek a tervezésben. Most egyelőre ennyi, még jelentkezem.