Szilvi:
A vasárnap is eseménydúsan telt. A szombati kajakozás után erős izomlázzal ébredtünk :) Összepakoltunk és irány West Palm Beach. A helyi állatkertet céloztuk meg, és majd másfél óra alatt oda is értünk. Gyorsan megvettük a jegyet, és be is mentünk, ám amint ezt megtettük, úgy döntöttek az égiek, hogy ránk fér egy alapos zuhany. Úgy rendesen leszakadt az ég, mintha dézsából, de hányból... 2 perc alatt bőrig áztunk, persze esernyő a kocsiban biztos, száraz helyen, és a papucs is rendkívül praktikusnak bizonyult a bokáig érő vízben :)Szerencsére nem tartott túl sokáig, utána viszont jött a pára, de az már nem meglepő..
Az állatkert sokkal kisebb, családiasabb volt, mint Miamiban, és ami még viccesebbé tette, hogy halloween közeledtével a gyerekek jelmezben voltak. Jött szembe vámpír, szellem, kaszás, kígyószelidítő, kevésbé horrorisztikus teknősember, hercegnőből több is és persze mindegyik 4-5 éves kivitelben :) Jókat mosolyogtunk rajtuk.
Láttunk albínó aligátort, aki egy kis bungallóban éldegélt, tetővel a feje fölött, nehogy leégjen, gondolom nem sokan jelentkeznének napkrémmel kenegetni őt minden nap, miután már a 2 és fél méteres hosszúságot már felülről súrolta. Aztán volt életének intim pillanatában látható óriás teknős. Úgy látszik ez már hozzátartozik az állatkert kiruccanásainkhoz :) Aztán láttunk egy madárbemutatót, ahol sasok, meg mindenféle floridai madarak röpködtek a fejünk fölött.
Az állatkert után lementünk West Palm Beach strandjára. Egész más, mint itt Miamiban, sokkal nagyonbbak a hullámok, itt már voltak szörfösök is, a szél is nagyon nagy volt. A látvány itt is gyönyörű, türkizkék volt az óceán, nagyon gyönyörű. Aztán próbáltunk vmi ebédszerűt szerezni, de úgy látszik ez már vidék, vagy az itteni villákban kókadozó milliomosok nem szoktak ebédelni, de szinte minden zárva volt. Aztán nagy nehezen találtunk egy közértet, úgyhogy kifli és párizsi, Sandrában :)
Hazafelé az útikönyvben találtunk egy izginek ígérkező kisbetűs bejegyzést. Dania Beach partjain, egy móló, ami a horgászok paradicsoma, ugyanis 120 méterre nyúlik be az óceán fölé. Meg is néztük. Hát horgászből volt nem kevés, de elég szép volt a végén állni és csak a vizet látni.
Elfáradtunk, hazamentünk és kezdődött a hét. Tegnap egy új konyhát kaptam, ahova főnökömmel együtt mentünk felmérni. A lakás Miami Beachen, közvetlenül a parton áll. 44.emelet, két szintes apartman, óceáni kilátás, és a felső szinten az erkélyen saját medencéjük is van... hát mit mondjak... nem rossz, nem rossz..
Mindenkinek kitartást a héthez! Sziasztok!
Peti:
Néhány napja jegyeztem meg, hogy Miamiból nézve eseménytelenül telt az egész hurrikán szezon. Na erre másnap megjelent Noel. A legfrissebb hírek szerint a közepe elkerül minket, de így is kapunk belőle majd egy kicsit. Aggodalomra nincs ok, ez még nem hurrikán, "csak" egy vihar, egyelőre annak is egy gyengébb fajtája.
2007. október 31., szerda
2007. október 28., vasárnap
Kajakozás holdtöltekor
Sziasztok!
Peti: Kajaktúra és telihold. Vajon hogy megy egymáshoz ez a két dolog? Ezt próbáltuk ki ma este. Részünkről a válasz határozottan pozitív.
Néhány héttel ezelőtt találtam a neten egy kis kikötőt. ahol minden hónapban a holdtöltéhez legközelebb álló hétvégén esti kajaktőrát szerveznek. Nem hangzott rosszul, így foglaltam rá 2 helyet. Hétközben esténként izgatottan figyeltük, miként dagad egyre nagyobbra a Hold, mindezt vacsora közben az óceánparton tettük (mostanában, hogy nincs olyan őrült hőség, ezt a rossz szokást vettük fel, összepakolunk munka után egy kis pikniket, és irány a part). Ma este 6-kor lementünk Coconut Grove-ba, a helyszínre. A regisztrációnál egy britt akcentussal beszélő csaj volt, már az is szokatlan volt, hogy valaki angolul beszél, nem hogy így :). Majd megérkezett egy helyi egyetemi csoport, úgy 20-an lehettek. Velük indultunk 7 után a túrára. Kaptunk kis zseblámpákat, mentőmellényt, ahogy kell. A két fős kajakokkal azért mentünk rendesen, az elején pedig mondták, hogy csak lassan csorgunk, de mi nem pihentünk sokat :). Ahogy kieveztünk az öbölből, elénk tárult a kivilágított belváros felhőkarcolóinak körvonala, és ezzel egyidőben a hullámok is megérkeztek, dobált minket az óceán rendesen. Megkerültünk néhány szigetet, aztán az egyiken kikötöttünk, élmény volt éjszaka a fehér homokra kihúzni a kajakokat a pálmafák alá :). Aztán megnéztük, hogy kel fel a Hold, álmosan, sárgán és hatalmasan kezdte, majd belehúzott, és már fényesen világította az utunkat. Elindultunk a szigetről, néhányan mondták, hogy láttak ott egy tengeri tehenet, de ezt a sötétben nehéz lett volna megnézni a saját szemünkkel is. Tettünk még egy vargabetűt a szigeteknél, majd vissza a kikötőbe. Jó volt, ilyet csinálunk máskor is... Aztán miután átöltöztünk csurom vizes ruháinkból, beugrottunk vásárolni a szomszédos "Fresh Market" nevezetű boltba. Ez álmaink helye. Az almák és a különféle gyümölcsök fényesre törölve, minden nagyon gusztusos, az embernek az "olyan jó itt vásárolni" érzése támad (hogy Szilvinek , az még csak-csak, de hogy nekem is, az már elmond valamit:) ).Persze minden aranyáron, szóval nem vittük túlzásba a dolgot.
Ez a hétvége amúgy is mozgalmas, pénteken munka után a havannai városrészben vacsiztunk egyet. A kubai éttermek nagyon jók. Jól főznek, és hatalmasak az adagok. A főétel mindig két tányéron jön, az egyiken voltak nekem a birkacombok, Szilvinek meg a hatalmas hal, a másikon meg rizs, sült banán, krumpli (és opcionálisan még főtt bab). Ez az étterem a 8. utcában van (spanyolul a híres Calle Ocho), ahol minden hónap utolsó péntekén kivonulnak az utcára a helyi művészek, a galériákban borozni lehet, az egész utca pezseg, az éttermek előtt egy szál mikrofonból szól a "Mi amor meg a corazón" :). SZóval hangulatos. A mostanit kicsit elmosta az egésznapos eső, de azért így is élvezetes volt.
Holnap pedig West Palm Beach-re tervezünk menni, meglátjuk, mi lesz belőle.
Ja, és képzeljétek, a héten szereztünk jegyet az Atlantis űrsikló kilövésére, december 6-ára (tervezett, reméljük nem jön közbe semmi...). Már csak olyan jegyet sikerült szerezni, ahol egy ebédet is el kell fogyasztani egy űrhajóssal, de nem baj Nagyon várjuk már! Mellékelek egy képet is a helyszínről, mi a baloldali piros pöttyről fogjuk nézni, a középső piros pötty a legközelebbi hely, de erre 3-4 perc alatt elfogytak a jegyek. A jobb oldali piros pötty pedig maga a kilövés helyszíne. Mi kb. 15 km-re leszünk (a legközelebbi is csak 10 km). Ugyanez a valóságban, a térképen.
Szép álmokat mindenkikek!
Peti: Kajaktúra és telihold. Vajon hogy megy egymáshoz ez a két dolog? Ezt próbáltuk ki ma este. Részünkről a válasz határozottan pozitív.
Néhány héttel ezelőtt találtam a neten egy kis kikötőt. ahol minden hónapban a holdtöltéhez legközelebb álló hétvégén esti kajaktőrát szerveznek. Nem hangzott rosszul, így foglaltam rá 2 helyet. Hétközben esténként izgatottan figyeltük, miként dagad egyre nagyobbra a Hold, mindezt vacsora közben az óceánparton tettük (mostanában, hogy nincs olyan őrült hőség, ezt a rossz szokást vettük fel, összepakolunk munka után egy kis pikniket, és irány a part). Ma este 6-kor lementünk Coconut Grove-ba, a helyszínre. A regisztrációnál egy britt akcentussal beszélő csaj volt, már az is szokatlan volt, hogy valaki angolul beszél, nem hogy így :). Majd megérkezett egy helyi egyetemi csoport, úgy 20-an lehettek. Velük indultunk 7 után a túrára. Kaptunk kis zseblámpákat, mentőmellényt, ahogy kell. A két fős kajakokkal azért mentünk rendesen, az elején pedig mondták, hogy csak lassan csorgunk, de mi nem pihentünk sokat :). Ahogy kieveztünk az öbölből, elénk tárult a kivilágított belváros felhőkarcolóinak körvonala, és ezzel egyidőben a hullámok is megérkeztek, dobált minket az óceán rendesen. Megkerültünk néhány szigetet, aztán az egyiken kikötöttünk, élmény volt éjszaka a fehér homokra kihúzni a kajakokat a pálmafák alá :). Aztán megnéztük, hogy kel fel a Hold, álmosan, sárgán és hatalmasan kezdte, majd belehúzott, és már fényesen világította az utunkat. Elindultunk a szigetről, néhányan mondták, hogy láttak ott egy tengeri tehenet, de ezt a sötétben nehéz lett volna megnézni a saját szemünkkel is. Tettünk még egy vargabetűt a szigeteknél, majd vissza a kikötőbe. Jó volt, ilyet csinálunk máskor is... Aztán miután átöltöztünk csurom vizes ruháinkból, beugrottunk vásárolni a szomszédos "Fresh Market" nevezetű boltba. Ez álmaink helye. Az almák és a különféle gyümölcsök fényesre törölve, minden nagyon gusztusos, az embernek az "olyan jó itt vásárolni" érzése támad (hogy Szilvinek , az még csak-csak, de hogy nekem is, az már elmond valamit:) ).Persze minden aranyáron, szóval nem vittük túlzásba a dolgot.
Ez a hétvége amúgy is mozgalmas, pénteken munka után a havannai városrészben vacsiztunk egyet. A kubai éttermek nagyon jók. Jól főznek, és hatalmasak az adagok. A főétel mindig két tányéron jön, az egyiken voltak nekem a birkacombok, Szilvinek meg a hatalmas hal, a másikon meg rizs, sült banán, krumpli (és opcionálisan még főtt bab). Ez az étterem a 8. utcában van (spanyolul a híres Calle Ocho), ahol minden hónap utolsó péntekén kivonulnak az utcára a helyi művészek, a galériákban borozni lehet, az egész utca pezseg, az éttermek előtt egy szál mikrofonból szól a "Mi amor meg a corazón" :). SZóval hangulatos. A mostanit kicsit elmosta az egésznapos eső, de azért így is élvezetes volt.
Holnap pedig West Palm Beach-re tervezünk menni, meglátjuk, mi lesz belőle.
Ja, és képzeljétek, a héten szereztünk jegyet az Atlantis űrsikló kilövésére, december 6-ára (tervezett, reméljük nem jön közbe semmi...). Már csak olyan jegyet sikerült szerezni, ahol egy ebédet is el kell fogyasztani egy űrhajóssal, de nem baj Nagyon várjuk már! Mellékelek egy képet is a helyszínről, mi a baloldali piros pöttyről fogjuk nézni, a középső piros pötty a legközelebbi hely, de erre 3-4 perc alatt elfogytak a jegyek. A jobb oldali piros pötty pedig maga a kilövés helyszíne. Mi kb. 15 km-re leszünk (a legközelebbi is csak 10 km). Ugyanez a valóságban, a térképen.
Szép álmokat mindenkikek!
2007. október 20., szombat
New York, NY
Szilvi: Hát ismét írunk. Bár az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult a szorgos blogírás, ígérem, most bepótoljuk. Az indok nem kisebb minthogy 6 napot töltöttünk New York, New Yorkban :)))
Azt hiszem legjobb, ha az elején kezdem.
Szerdán hajnalok hajnalán, az első busszal mentünk a reptérre. Kisebb fennakadás után - tusürdő mint folyadék :) - sikeresen bejutottunk és vártuk a repcsit. Reggel 8kor indultunk, kiírás szerint majdnem 3 óra lett volna az út, de vagy a pilóta tudott egy rövidebb utat, vagy valahol átmentünk egy időnyerőn, mert kicsit több mint 2 óra alatt már ott voltunk. A reptérről hamar kijöttünk, és mentünk a metróhoz, ami a hotel felé vitt minket. A térképen látszott hogy nem lesz közel, de hogy majdnem 2 órát metróztunk az azért meglepett minket és ráadásul mindezt majdnem végig föld alatt, úgyhogy még látni sem láttunk semmit a városból. Hát a hotel, fogalmazzunk úgy hogy elég érdekes helyen volt. Na de sok időnk nem volt elmélkedni, gyors, 10 perces átöltözés után, már várt minket a taxi és rohantunk a new yorki tőzsdére. Becsületes neve New York Stock Exchange, itt várt minket egy bácsi, aki miután meglepődött, hogy egyikünk se tud semmit erről a szakmáról azért viccesen elbeszélgetett velünk. Aztán körbevittek minket, persze fotózni sajnos nem lehetett. Még nincs egy éve, hogy bevezették a a teljes elektronikus alapú rendszert, úgyhogy már nincs tömeg, nincsenek rohangáló, papírt lobogtató, kiabáló emberek, hanem laptoppal a kezükben csendesen pötyögő brókerek. 4ig van minden nap a tőzsde és minden nap végét egy harang megkongatásával jelzik, ezt megvártuk, aztán kikapcsoltak a kijezők nem futottak tovább a számok.
Ezek után már annyira éhesek voltunk, hogy leteszteltük a sarki hotdogost. Fogalmazzunk úgy, hogy elmondhatjuk, hogy ettünk New Yorkban hotdogot... Ezek után lesétáltunk New York déli csücskébe, a Battery parkba és gyönyörködtünk a kilátásban. New Jersey partjai, messziről még a Szabadság Szobor is látszott. gyönyörű idő volt, sütött a nap, enyhén fújt a szél, hátunk mögött meg New York hihetetlen felhőkarcolói magasodtak. Metróra szálltunk és a Times Squre-re mentünk. Hát igen. Színes villódzó fények, mindenhol mozgóreklámok, óriásplakátok, tényleg olyan mint a filmekben. Egy jó ideig csak álltunk és néztünk, főleg felfelé... Hozzá tenném azonban, hogy emellett igen gusztustalan is volt. Nem csak itt, hanem az egész városban az a szokás hogy zsákokban kiteszik az utcára a szemetet este és azok ott várakoznak reggelig, amíg el nem viszi őket a kukásautó. Nincs kuka, nincs kijelölt hely, semmi. Az utca szélén kidobva, és nem kevés!!! Aztán ha kifolyik, kiszakad, inkább nem folytatom, de elég érdekes szagok terjengenek... Vacsorát egy Sushi bárban ettünk, ahol érdekesebbnél érdekesebb ételeket szolgáltak fel. Az este jól sikerült, ehhez erősen hozzájárult a felszolgált szaké is.
Másnap reggel volt időnk kicsit körünézni a hotel környékén. Kosz, pöttyös az utca a kiköpött és eltaposott rágógumiktól, és itt is a szemeteszsákok mindenhol. A környéket szinte kizárólag latínók lakták... mindenki spanyolul beszél...tiszta Miami...:) Sétálgattunk és találtunk egy nagy hidat. Utólag kiderült hogy a Washington Bridge volt. Hihetetlen nagy, két szintes híd és annyi autó ment rajta, hogy elképesztő. Ez különben mindenhol jellemző volt. Magyarország után Miamiban is meg kellett szokni a nagy forgalmat és a rengeteg autót, meg persze hogy mennyire nem tudnak vezetni, de New Yorkban ez még durvább volt. És mindig mindenhol állt a dugó...
A vacsi ismét jól sikerült. Olasz étterem, olasz hangulat, olasz kaják... Citromos főtt lazac, Mozarellás saláta, és olyan csokitorta, hogy arra már jelzők sincsenek...
Az este programja a Broadwayen folytatódott. A Hajlakk című musicalt néztük meg. A történet se elgondolkoztató, se sokat mondó nem volt, de a látvány annál inkább. Nem tudok rá mást mondani, hihetetlen nagy show volt. Utána próbáltunk vmi helyet keresni, de kettőt is kinéztünk az útikönyvből, a probléma csak az volt, hogy mindkettőt 1 éve lebontották... AZtán végül találtunk egy helyet ahol koktélokat szürcsölgettünk. A hangulat ismét jól sikerült :)
Másnap annál komolyabb helyen kezdük a napot. Ground Zero Museum. A World Trade Center tragédiája után évekkel megnyitott múzeumban. A kiállítás főleg fotókból áll. Szeptember 11 után a környéket lezárták a sajtó elől, csak egy fotós mehetett be a kerítések mögé, aki előtte maga is tűzoltó volt. Az ő képeit láthattuk itt és kivételesen ő is ott volt személyesen, úgyhogy tudtunk vele beszélni. Nagyon emberközeli volt az egész. A képek nem a katasztrófa képeit mutatták be, hanem fáradt tűzoltókat, mentőket, akik még évek múltán is ott dolgoztak. Na de beszéljünk vidámabb dolgokról.
A környéken sétálva találtunk egy piacot. Az érdekes az volt, hogy ez a piac a felhőkarcolók volt. Mindent árultak. tengeri herkentyűk, óriási tökök, éttermek, ajándékboltok, öltönyáruház és még sorolhatnám.
Este hajókirándulás volt a program. Kisétáltunk a kikötőbe, fel a fedélzetre és már indultunk is. Több fogásos vacsocsora, majd a szomszéd asztalnál ülő néger hölgycsapat kezdte a táncot. Idősebb hölgyek, egyikük bottal bicegett fel a hajóra, és úgy táncoltak, hogy hihetetlen. Iszonyatos jó volt a hangulat. Szüleink korabeli emberek és kiszorítottak mindenkit :) Aztán csatlakozott boldog, boldogtalan, fiatal, öreg, szakács, pincér... Nagyon jó buli volt, főleg hogy New York körül hajókázva elég szép helyeket láthattunk éjszaka. Átmentünk a Brooklyn Bridge alatt, láttuk az Empire State Buildinget és megkerültük a Szabadság Szobrot is. Hát elég jól nézett ki, meg kell hagyni.
Másnap reggel a hosszúra nyúlt éjszaka után elég nehezen keltünk és a Starbucksban egy nagy adag kávé is kellett ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni a szemünket, ami csak többé kevésbé sikerült... Reggel 9kor indult a városnézés. Busszal. Zárt tetejű busszal. Sokat láttunk a felhőkarcolókból... De körbejártuk a várost. A Central park mindkét oldalát, megálltunk a Columbia Egyetemnél, átmentünk Harlemen, megnéztük a China Town és a Little Italy részeket is, ahol vicces hogy már a kínaiaknak dolgoznak a mexikóiak....
A délután hátralévő részét rendes turistákhoz méltóan a leghíresebb helyek bejárásával töltöttük. Először beálltunk a 600 méteres sorba, ami a Szabadság Szoborhoz hajóra jutáshoz kígyózott. Szerencse volt, hogy viszonylag gyorsan haladt, de így is több volt mint amennyit szerettünk volna. Nagy nehezen feljutottunk a hajóra, szemfülesen beálltunk a hajó végébe, míg a sok lusta a padokon ücsörgött és amikor elindultunk rájöttek hogy onnan nem fognak látni semmit :) 15 perces hajókázással megérkeztünk a szigetre, amin a Szabadság Szobor áll. Hát mondhatni elég magas. Érdekesség: anno a formát fából faragták ki és arra kalapálták rá a mindössze 2 mm vastag lemezeket! Körbejártuk a szobrot, kerülgettük a sirályokat, akik már annyira megszokták hogy etetik őket, hogy szinte menekülni kell előlük. Visszafelé ismét sorban álltunk a hajóhoz, de kárpótolt minket a jó időzítés, ugyanis pont naplementében láttuk a szobrot.
Következő célunk az Empire State Building volt. Itt szerencsére a késői időpontnak köszönhetően nem volt olyan hosszú a sor, viszonylag hamar bejutottunk. A lift a 80. emeletre vitt fel minket, igen gyorsan, úgyhogy még ki se dugult a fülünk amikor már ki is szálltunk. Az épület felső emeleteit épp felújítják, úgyhogy az utolső 6 emeletet lépcsőzve tettük meg. És ott voltunk. A város tetején. Meglepő volt, hogy az épület tetejére mentünk ki, nem pedig üvegfal mögül néztünk le, úgyhogy fújt a szél rendesen. Iszonyatosan magas, és elképesztően gyönyörű volt. Már teljesen sötét volt, úgyhogy a város fényeit láttuk..
A következő napon már nyitásra odamentünk a Természettudományi Múzeumhoz. Vettünk jegyet a planetáriumba, ami a miami-i tapasztalatok után egyszerűen leírhatatlanul jó volt. A naprendszer történetét mesélte el nekünk Robert Redford. A bolygók csak úgy röpködtek körülöttünk és amikor egy nagyon közel volt, akkor a székbe épített szerkezet a dübörgés mellett még rázkódott is. Nagyon élveztük. Aztán 6 órát töltöttünk ott, de még így sem láttunk mindent. Afrikai és dél.amerikai állatok, az óceán élőlényei, ásványok, meteoritok... Érdekesség: a világ legnagyobb kiállított meteoritja, ami 34 tonna tiszta vas. Ez azért különleges, mert ilyen kristályszerkezet csak egy bolygó belsejében lévő nyomáskor alakul ki, szóval a kiállított darab vmikor egy bolygó belsejében volt. Súlya miatt az épület talpazatához van rögzítve, különben a múzeum szerkezete nem bírná el. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk, amire itt kevés lenne a hely, de határozottan kijelentem életem eddigi legérdekesebb múzeuma volt :)
A 6 órás sétálásban erősen elfáradtunk, úgyhogy pihentünk egy kicsit a Central Parkban, majd sétáltunk egyet. Itt találtuk meg a Central Park kisebbik tavát, ami ahhoz képest hogy a kisebbik, igencsak nagynak mondható. És csónakot is lehetett bérelni, úgyhogy nem kellett nagyon győzködnünk egymást. Béreltünk egyet és miután kiderült, hogy a pénztáros magyar, egy órát ücsörögtünk a tó vízén. A fák fölött pedig a felhőkarcolók... elég jó volt :)
Másnap még a maradék időnkben átsétáltunk a Brooklyn hídon. Nagyon szép volt. Be lehetett látni teljes New Yorkot, Brooklynt és még a Szabadság Szobrot is. Aztán már sok időnk nem volt. El kellett indulni a hotelbe a csomagokért és a reptérre.
Szóval ez történt velünk.
Azt hiszem legjobb, ha az elején kezdem.
Szerdán hajnalok hajnalán, az első busszal mentünk a reptérre. Kisebb fennakadás után - tusürdő mint folyadék :) - sikeresen bejutottunk és vártuk a repcsit. Reggel 8kor indultunk, kiírás szerint majdnem 3 óra lett volna az út, de vagy a pilóta tudott egy rövidebb utat, vagy valahol átmentünk egy időnyerőn, mert kicsit több mint 2 óra alatt már ott voltunk. A reptérről hamar kijöttünk, és mentünk a metróhoz, ami a hotel felé vitt minket. A térképen látszott hogy nem lesz közel, de hogy majdnem 2 órát metróztunk az azért meglepett minket és ráadásul mindezt majdnem végig föld alatt, úgyhogy még látni sem láttunk semmit a városból. Hát a hotel, fogalmazzunk úgy hogy elég érdekes helyen volt. Na de sok időnk nem volt elmélkedni, gyors, 10 perces átöltözés után, már várt minket a taxi és rohantunk a new yorki tőzsdére. Becsületes neve New York Stock Exchange, itt várt minket egy bácsi, aki miután meglepődött, hogy egyikünk se tud semmit erről a szakmáról azért viccesen elbeszélgetett velünk. Aztán körbevittek minket, persze fotózni sajnos nem lehetett. Még nincs egy éve, hogy bevezették a a teljes elektronikus alapú rendszert, úgyhogy már nincs tömeg, nincsenek rohangáló, papírt lobogtató, kiabáló emberek, hanem laptoppal a kezükben csendesen pötyögő brókerek. 4ig van minden nap a tőzsde és minden nap végét egy harang megkongatásával jelzik, ezt megvártuk, aztán kikapcsoltak a kijezők nem futottak tovább a számok.
Ezek után már annyira éhesek voltunk, hogy leteszteltük a sarki hotdogost. Fogalmazzunk úgy, hogy elmondhatjuk, hogy ettünk New Yorkban hotdogot... Ezek után lesétáltunk New York déli csücskébe, a Battery parkba és gyönyörködtünk a kilátásban. New Jersey partjai, messziről még a Szabadság Szobor is látszott. gyönyörű idő volt, sütött a nap, enyhén fújt a szél, hátunk mögött meg New York hihetetlen felhőkarcolói magasodtak. Metróra szálltunk és a Times Squre-re mentünk. Hát igen. Színes villódzó fények, mindenhol mozgóreklámok, óriásplakátok, tényleg olyan mint a filmekben. Egy jó ideig csak álltunk és néztünk, főleg felfelé... Hozzá tenném azonban, hogy emellett igen gusztustalan is volt. Nem csak itt, hanem az egész városban az a szokás hogy zsákokban kiteszik az utcára a szemetet este és azok ott várakoznak reggelig, amíg el nem viszi őket a kukásautó. Nincs kuka, nincs kijelölt hely, semmi. Az utca szélén kidobva, és nem kevés!!! Aztán ha kifolyik, kiszakad, inkább nem folytatom, de elég érdekes szagok terjengenek... Vacsorát egy Sushi bárban ettünk, ahol érdekesebbnél érdekesebb ételeket szolgáltak fel. Az este jól sikerült, ehhez erősen hozzájárult a felszolgált szaké is.
Másnap reggel volt időnk kicsit körünézni a hotel környékén. Kosz, pöttyös az utca a kiköpött és eltaposott rágógumiktól, és itt is a szemeteszsákok mindenhol. A környéket szinte kizárólag latínók lakták... mindenki spanyolul beszél...tiszta Miami...:) Sétálgattunk és találtunk egy nagy hidat. Utólag kiderült hogy a Washington Bridge volt. Hihetetlen nagy, két szintes híd és annyi autó ment rajta, hogy elképesztő. Ez különben mindenhol jellemző volt. Magyarország után Miamiban is meg kellett szokni a nagy forgalmat és a rengeteg autót, meg persze hogy mennyire nem tudnak vezetni, de New Yorkban ez még durvább volt. És mindig mindenhol állt a dugó...
A vacsi ismét jól sikerült. Olasz étterem, olasz hangulat, olasz kaják... Citromos főtt lazac, Mozarellás saláta, és olyan csokitorta, hogy arra már jelzők sincsenek...
Az este programja a Broadwayen folytatódott. A Hajlakk című musicalt néztük meg. A történet se elgondolkoztató, se sokat mondó nem volt, de a látvány annál inkább. Nem tudok rá mást mondani, hihetetlen nagy show volt. Utána próbáltunk vmi helyet keresni, de kettőt is kinéztünk az útikönyvből, a probléma csak az volt, hogy mindkettőt 1 éve lebontották... AZtán végül találtunk egy helyet ahol koktélokat szürcsölgettünk. A hangulat ismét jól sikerült :)
Másnap annál komolyabb helyen kezdük a napot. Ground Zero Museum. A World Trade Center tragédiája után évekkel megnyitott múzeumban. A kiállítás főleg fotókból áll. Szeptember 11 után a környéket lezárták a sajtó elől, csak egy fotós mehetett be a kerítések mögé, aki előtte maga is tűzoltó volt. Az ő képeit láthattuk itt és kivételesen ő is ott volt személyesen, úgyhogy tudtunk vele beszélni. Nagyon emberközeli volt az egész. A képek nem a katasztrófa képeit mutatták be, hanem fáradt tűzoltókat, mentőket, akik még évek múltán is ott dolgoztak. Na de beszéljünk vidámabb dolgokról.
A környéken sétálva találtunk egy piacot. Az érdekes az volt, hogy ez a piac a felhőkarcolók volt. Mindent árultak. tengeri herkentyűk, óriási tökök, éttermek, ajándékboltok, öltönyáruház és még sorolhatnám.
Este hajókirándulás volt a program. Kisétáltunk a kikötőbe, fel a fedélzetre és már indultunk is. Több fogásos vacsocsora, majd a szomszéd asztalnál ülő néger hölgycsapat kezdte a táncot. Idősebb hölgyek, egyikük bottal bicegett fel a hajóra, és úgy táncoltak, hogy hihetetlen. Iszonyatos jó volt a hangulat. Szüleink korabeli emberek és kiszorítottak mindenkit :) Aztán csatlakozott boldog, boldogtalan, fiatal, öreg, szakács, pincér... Nagyon jó buli volt, főleg hogy New York körül hajókázva elég szép helyeket láthattunk éjszaka. Átmentünk a Brooklyn Bridge alatt, láttuk az Empire State Buildinget és megkerültük a Szabadság Szobrot is. Hát elég jól nézett ki, meg kell hagyni.
Másnap reggel a hosszúra nyúlt éjszaka után elég nehezen keltünk és a Starbucksban egy nagy adag kávé is kellett ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni a szemünket, ami csak többé kevésbé sikerült... Reggel 9kor indult a városnézés. Busszal. Zárt tetejű busszal. Sokat láttunk a felhőkarcolókból... De körbejártuk a várost. A Central park mindkét oldalát, megálltunk a Columbia Egyetemnél, átmentünk Harlemen, megnéztük a China Town és a Little Italy részeket is, ahol vicces hogy már a kínaiaknak dolgoznak a mexikóiak....
A délután hátralévő részét rendes turistákhoz méltóan a leghíresebb helyek bejárásával töltöttük. Először beálltunk a 600 méteres sorba, ami a Szabadság Szoborhoz hajóra jutáshoz kígyózott. Szerencse volt, hogy viszonylag gyorsan haladt, de így is több volt mint amennyit szerettünk volna. Nagy nehezen feljutottunk a hajóra, szemfülesen beálltunk a hajó végébe, míg a sok lusta a padokon ücsörgött és amikor elindultunk rájöttek hogy onnan nem fognak látni semmit :) 15 perces hajókázással megérkeztünk a szigetre, amin a Szabadság Szobor áll. Hát mondhatni elég magas. Érdekesség: anno a formát fából faragták ki és arra kalapálták rá a mindössze 2 mm vastag lemezeket! Körbejártuk a szobrot, kerülgettük a sirályokat, akik már annyira megszokták hogy etetik őket, hogy szinte menekülni kell előlük. Visszafelé ismét sorban álltunk a hajóhoz, de kárpótolt minket a jó időzítés, ugyanis pont naplementében láttuk a szobrot.
Következő célunk az Empire State Building volt. Itt szerencsére a késői időpontnak köszönhetően nem volt olyan hosszú a sor, viszonylag hamar bejutottunk. A lift a 80. emeletre vitt fel minket, igen gyorsan, úgyhogy még ki se dugult a fülünk amikor már ki is szálltunk. Az épület felső emeleteit épp felújítják, úgyhogy az utolső 6 emeletet lépcsőzve tettük meg. És ott voltunk. A város tetején. Meglepő volt, hogy az épület tetejére mentünk ki, nem pedig üvegfal mögül néztünk le, úgyhogy fújt a szél rendesen. Iszonyatosan magas, és elképesztően gyönyörű volt. Már teljesen sötét volt, úgyhogy a város fényeit láttuk..
A következő napon már nyitásra odamentünk a Természettudományi Múzeumhoz. Vettünk jegyet a planetáriumba, ami a miami-i tapasztalatok után egyszerűen leírhatatlanul jó volt. A naprendszer történetét mesélte el nekünk Robert Redford. A bolygók csak úgy röpködtek körülöttünk és amikor egy nagyon közel volt, akkor a székbe épített szerkezet a dübörgés mellett még rázkódott is. Nagyon élveztük. Aztán 6 órát töltöttünk ott, de még így sem láttunk mindent. Afrikai és dél.amerikai állatok, az óceán élőlényei, ásványok, meteoritok... Érdekesség: a világ legnagyobb kiállított meteoritja, ami 34 tonna tiszta vas. Ez azért különleges, mert ilyen kristályszerkezet csak egy bolygó belsejében lévő nyomáskor alakul ki, szóval a kiállított darab vmikor egy bolygó belsejében volt. Súlya miatt az épület talpazatához van rögzítve, különben a múzeum szerkezete nem bírná el. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk, amire itt kevés lenne a hely, de határozottan kijelentem életem eddigi legérdekesebb múzeuma volt :)
A 6 órás sétálásban erősen elfáradtunk, úgyhogy pihentünk egy kicsit a Central Parkban, majd sétáltunk egyet. Itt találtuk meg a Central Park kisebbik tavát, ami ahhoz képest hogy a kisebbik, igencsak nagynak mondható. És csónakot is lehetett bérelni, úgyhogy nem kellett nagyon győzködnünk egymást. Béreltünk egyet és miután kiderült, hogy a pénztáros magyar, egy órát ücsörögtünk a tó vízén. A fák fölött pedig a felhőkarcolók... elég jó volt :)
Másnap még a maradék időnkben átsétáltunk a Brooklyn hídon. Nagyon szép volt. Be lehetett látni teljes New Yorkot, Brooklynt és még a Szabadság Szobrot is. Aztán már sok időnk nem volt. El kellett indulni a hotelbe a csomagokért és a reptérre.
Szóval ez történt velünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
