New York, NY

Szilvi: Hát ismét írunk. Bár az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult a szorgos blogírás, ígérem, most bepótoljuk. Az indok nem kisebb minthogy 6 napot töltöttünk New York, New Yorkban :)))
Azt hiszem legjobb, ha az elején kezdem.
Szerdán hajnalok hajnalán, az első busszal mentünk a reptérre. Kisebb fennakadás után - tusürdő mint folyadék :) - sikeresen bejutottunk és vártuk a repcsit. Reggel 8kor indultunk, kiírás szerint majdnem 3 óra lett volna az út, de vagy a pilóta tudott egy rövidebb utat, vagy valahol átmentünk egy időnyerőn, mert kicsit több mint 2 óra alatt már ott voltunk. A reptérről hamar kijöttünk, és mentünk a metróhoz, ami a hotel felé vitt minket. A térképen látszott hogy nem lesz közel, de hogy majdnem 2 órát metróztunk az azért meglepett minket és ráadásul mindezt majdnem végig föld alatt, úgyhogy még látni sem láttunk semmit a városból. Hát a hotel, fogalmazzunk úgy hogy elég érdekes helyen volt. Na de sok időnk nem volt elmélkedni, gyors, 10 perces átöltözés után, már várt minket a taxi és rohantunk a new yorki tőzsdére. Becsületes neve New York Stock Exchange, itt várt minket egy bácsi, aki miután meglepődött, hogy egyikünk se tud semmit erről a szakmáról azért viccesen elbeszélgetett velünk. Aztán körbevittek minket, persze fotózni sajnos nem lehetett. Még nincs egy éve, hogy bevezették a a teljes elektronikus alapú rendszert, úgyhogy már nincs tömeg, nincsenek rohangáló, papírt lobogtató, kiabáló emberek, hanem laptoppal a kezükben csendesen pötyögő brókerek. 4ig van minden nap a tőzsde és minden nap végét egy harang megkongatásával jelzik, ezt megvártuk, aztán kikapcsoltak a kijezők nem futottak tovább a számok.
Ezek után már annyira éhesek voltunk, hogy leteszteltük a sarki hotdogost. Fogalmazzunk úgy, hogy elmondhatjuk, hogy ettünk New Yorkban hotdogot... Ezek után lesétáltunk New York déli csücskébe, a Battery parkba és gyönyörködtünk a kilátásban. New Jersey partjai, messziről még a Szabadság Szobor is látszott. gyönyörű idő volt, sütött a nap, enyhén fújt a szél, hátunk mögött meg New York hihetetlen felhőkarcolói magasodtak. Metróra szálltunk és a Times Squre-re mentünk. Hát igen. Színes villódzó fények, mindenhol mozgóreklámok, óriásplakátok, tényleg olyan mint a filmekben. Egy jó ideig csak álltunk és néztünk, főleg felfelé... Hozzá tenném azonban, hogy emellett igen gusztustalan is volt. Nem csak itt, hanem az egész városban az a szokás hogy zsákokban kiteszik az utcára a szemetet este és azok ott várakoznak reggelig, amíg el nem viszi őket a kukásautó. Nincs kuka, nincs kijelölt hely, semmi. Az utca szélén kidobva, és nem kevés!!! Aztán ha kifolyik, kiszakad, inkább nem folytatom, de elég érdekes szagok terjengenek... Vacsorát egy Sushi bárban ettünk, ahol érdekesebbnél érdekesebb ételeket szolgáltak fel. Az este jól sikerült, ehhez erősen hozzájárult a felszolgált szaké is.
Másnap reggel volt időnk kicsit körünézni a hotel környékén. Kosz, pöttyös az utca a kiköpött és eltaposott rágógumiktól, és itt is a szemeteszsákok mindenhol. A környéket szinte kizárólag latínók lakták... mindenki spanyolul beszél...tiszta Miami...:) Sétálgattunk és találtunk egy nagy hidat. Utólag kiderült hogy a Washington Bridge volt. Hihetetlen nagy, két szintes híd és annyi autó ment rajta, hogy elképesztő. Ez különben mindenhol jellemző volt. Magyarország után Miamiban is meg kellett szokni a nagy forgalmat és a rengeteg autót, meg persze hogy mennyire nem tudnak vezetni, de New Yorkban ez még durvább volt. És mindig mindenhol állt a dugó...
A vacsi ismét jól sikerült. Olasz étterem, olasz hangulat, olasz kaják... Citromos főtt lazac, Mozarellás saláta, és olyan csokitorta, hogy arra már jelzők sincsenek...
Az este programja a Broadwayen folytatódott. A Hajlakk című musicalt néztük meg. A történet se elgondolkoztató, se sokat mondó nem volt, de a látvány annál inkább. Nem tudok rá mást mondani, hihetetlen nagy show volt. Utána próbáltunk vmi helyet keresni, de kettőt is kinéztünk az útikönyvből, a probléma csak az volt, hogy mindkettőt 1 éve lebontották... AZtán végül találtunk egy helyet ahol koktélokat szürcsölgettünk. A hangulat ismét jól sikerült :)
Másnap annál komolyabb helyen kezdük a napot. Ground Zero Museum. A World Trade Center tragédiája után évekkel megnyitott múzeumban. A kiállítás főleg fotókból áll. Szeptember 11 után a környéket lezárták a sajtó elől, csak egy fotós mehetett be a kerítések mögé, aki előtte maga is tűzoltó volt. Az ő képeit láthattuk itt és kivételesen ő is ott volt személyesen, úgyhogy tudtunk vele beszélni. Nagyon emberközeli volt az egész. A képek nem a katasztrófa képeit mutatták be, hanem fáradt tűzoltókat, mentőket, akik még évek múltán is ott dolgoztak. Na de beszéljünk vidámabb dolgokról.
A környéken sétálva találtunk egy piacot. Az érdekes az volt, hogy ez a piac a felhőkarcolók volt. Mindent árultak. tengeri herkentyűk, óriási tökök, éttermek, ajándékboltok, öltönyáruház és még sorolhatnám.
Este hajókirándulás volt a program. Kisétáltunk a kikötőbe, fel a fedélzetre és már indultunk is. Több fogásos vacsocsora, majd a szomszéd asztalnál ülő néger hölgycsapat kezdte a táncot. Idősebb hölgyek, egyikük bottal bicegett fel a hajóra, és úgy táncoltak, hogy hihetetlen. Iszonyatos jó volt a hangulat. Szüleink korabeli emberek és kiszorítottak mindenkit :) Aztán csatlakozott boldog, boldogtalan, fiatal, öreg, szakács, pincér... Nagyon jó buli volt, főleg hogy New York körül hajókázva elég szép helyeket láthattunk éjszaka. Átmentünk a Brooklyn Bridge alatt, láttuk az Empire State Buildinget és megkerültük a Szabadság Szobrot is. Hát elég jól nézett ki, meg kell hagyni.
Másnap reggel a hosszúra nyúlt éjszaka után elég nehezen keltünk és a Starbucksban egy nagy adag kávé is kellett ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni a szemünket, ami csak többé kevésbé sikerült... Reggel 9kor indult a városnézés. Busszal. Zárt tetejű busszal. Sokat láttunk a felhőkarcolókból... De körbejártuk a várost. A Central park mindkét oldalát, megálltunk a Columbia Egyetemnél, átmentünk Harlemen, megnéztük a China Town és a Little Italy részeket is, ahol vicces hogy már a kínaiaknak dolgoznak a mexikóiak....
A délután hátralévő részét rendes turistákhoz méltóan a leghíresebb helyek bejárásával töltöttük. Először beálltunk a 600 méteres sorba, ami a Szabadság Szoborhoz hajóra jutáshoz kígyózott. Szerencse volt, hogy viszonylag gyorsan haladt, de így is több volt mint amennyit szerettünk volna. Nagy nehezen feljutottunk a hajóra, szemfülesen beálltunk a hajó végébe, míg a sok lusta a padokon ücsörgött és amikor elindultunk rájöttek hogy onnan nem fognak látni semmit :) 15 perces hajókázással megérkeztünk a szigetre, amin a Szabadság Szobor áll. Hát mondhatni elég magas. Érdekesség: anno a formát fából faragták ki és arra kalapálták rá a mindössze 2 mm vastag lemezeket! Körbejártuk a szobrot, kerülgettük a sirályokat, akik már annyira megszokták hogy etetik őket, hogy szinte menekülni kell előlük. Visszafelé ismét sorban álltunk a hajóhoz, de kárpótolt minket a jó időzítés, ugyanis pont naplementében láttuk a szobrot.
Következő célunk az Empire State Building volt. Itt szerencsére a késői időpontnak köszönhetően nem volt olyan hosszú a sor, viszonylag hamar bejutottunk. A lift a 80. emeletre vitt fel minket, igen gyorsan, úgyhogy még ki se dugult a fülünk amikor már ki is szálltunk. Az épület felső emeleteit épp felújítják, úgyhogy az utolső 6 emeletet lépcsőzve tettük meg. És ott voltunk. A város tetején. Meglepő volt, hogy az épület tetejére mentünk ki, nem pedig üvegfal mögül néztünk le, úgyhogy fújt a szél rendesen. Iszonyatosan magas, és elképesztően gyönyörű volt. Már teljesen sötét volt, úgyhogy a város fényeit láttuk..
A következő napon már nyitásra odamentünk a Természettudományi Múzeumhoz. Vettünk jegyet a planetáriumba, ami a miami-i tapasztalatok után egyszerűen leírhatatlanul jó volt. A naprendszer történetét mesélte el nekünk Robert Redford. A bolygók csak úgy röpködtek körülöttünk és amikor egy nagyon közel volt, akkor a székbe épített szerkezet a dübörgés mellett még rázkódott is. Nagyon élveztük. Aztán 6 órát töltöttünk ott, de még így sem láttunk mindent. Afrikai és dél.amerikai állatok, az óceán élőlényei, ásványok, meteoritok... Érdekesség: a világ legnagyobb kiállított meteoritja, ami 34 tonna tiszta vas. Ez azért különleges, mert ilyen kristályszerkezet csak egy bolygó belsejében lévő nyomáskor alakul ki, szóval a kiállított darab vmikor egy bolygó belsejében volt. Súlya miatt az épület talpazatához van rögzítve, különben a múzeum szerkezete nem bírná el. Nagyon sok érdekes dolgot láttunk, amire itt kevés lenne a hely, de határozottan kijelentem életem eddigi legérdekesebb múzeuma volt :)
A 6 órás sétálásban erősen elfáradtunk, úgyhogy pihentünk egy kicsit a Central Parkban, majd sétáltunk egyet. Itt találtuk meg a Central Park kisebbik tavát, ami ahhoz képest hogy a kisebbik, igencsak nagynak mondható. És csónakot is lehetett bérelni, úgyhogy nem kellett nagyon győzködnünk egymást. Béreltünk egyet és miután kiderült, hogy a pénztáros magyar, egy órát ücsörögtünk a tó vízén. A fák fölött pedig a felhőkarcolók... elég jó volt :)
Másnap még a maradék időnkben átsétáltunk a Brooklyn hídon. Nagyon szép volt. Be lehetett látni teljes New Yorkot, Brooklynt és még a Szabadság Szobrot is. Aztán már sok időnk nem volt. El kellett indulni a hotelbe a csomagokért és a reptérre.
Szóval ez történt velünk.