Kennedy Space Center

Sziasztok!

Tehát december 4-én délután Tomi megérkezett a miami reptérre, a nyárba. Náluk, Baltimore-ban előző nap még havazott. Furcsa, hogy 2 óra repüléssel mekkora változás érhető el. Kedd este sokáig beszélgettünk, az eddigi élményeinkről, tapasztalatainkról, na meg persze egy kis házit is megkóstoltunk :) Szerdán Tomi nyakába vette a várost, mi addig dolgoztunk. Aztán elérkezett a várvavárt indulás! 6 után startoltunk, 7-kor még mindig nem hagytuk el Miamit (az a fránya sok autós), mindezek után már sima volt az utunk, vicces volt, amikor kiírta a navigációs rendszer, hogy 300 km múlva forduljunk jobbra, addig meg egyenesen. A szállás minden várakozásunkat felülmúlta. Korrekt becsekkolás után még korrektebb szoba fogadott minket, az árakról nem is beszélve (azért jöttünk ide, mert ez volt a legolcsóbb, igaz mind a kilövéshez, mind parkokhoz kellett autózni, de megérte). A hosszú útra és a nagy ijedtségre megkóstoltuk a TOmitól ajándékba kapott tequilát, majd elszenderedtünk. És kilövésről álmodtunk. Nem sokáig, mert 6-kor keltünk, 7-kor úton voltunk, hogy elkerüljük az állítólagos nagy forgalmat. Nem csak állítólagos volt... Szerencsére 8 után odaértünk a Kennedy Space Centerbe, de a parkolóban már akkor is több száz autó volt, és egyre csak érkeztek. Már ahogy közeledtünk, feltűntek az egymás mellett magasodó rakéták, impozáns látvány volt már messziről is. A bejáratnál itt is volt ellenőrzés, bár korántsem vették olyan komolyan, mint ahogy azt a tájékoztatóban leírták (nem lehet hátizsákot sem bevinni, kaja tilos, stb.), simán beengedtek mindent. És már bent is voltunk! Néhány gyors fotó egy nagy NASA logóval, aztán irány a sok látnivaló. Kezdtük egy busztúrával, aminek három állomása lett volna, mi csak kettőt nézhettünk meg, mert a harmadik túl közel volt a kilövőálláshoz, és nem engednek senkit sem 3 mérföldön belülre, amikor folyik az üzemanyag feltöltés. Valahogy megértem... Ez egyébként az egyik már nem használt kilövőállás lett volna. Ehelyett elvittek minket egy hatalmas hangárba, ahol a rengeteg kiállított űreszközön kívül egy érdekes show-t is megnéztünk, egy szimulált kilövésről: a földi vezérlőközpontban találtuk magunkat, mindenhol hatalmas monitorok, villogó, 60-70-es évekbeli berendezés, visszaszámlálás, majd "Liftoff". A vetítésről kijőve közölték velünk a nem túl jó hírt: a kilövést 24 órával elnapolják... Hát nincs mit tenni, ez bele volt kalkulálva a terveinkbe is, úgyhogy folytattuk a nézelődést, azzal számolva, hogy akkor még ide majd visszajövünk. A pálmát a hangárban kiállított (vagyis inkább kifektetett) Saturn V rakéta vitte el, a maga természetes valójában. Hatalmas volt. Itt kimehettünk a "kertbe" is, ahol pazar kilátás fogadott minket: előttünk egy kis folyó, mögötte pedig határozottan ott magaslott a 39A és 39B kilövőállás. És ott az Atlantis! Ez a legközelebbi hely, állítólag a családtagok innen nézhetik a kilövést. Ezután továbbindultunk a következő busszal, és a másik állomáson egy aktívan működő tesztelő/összeszerelő központot láttunk, most épp a Tomi által jól ismert Canada robotkart tekinthettük meg az üvegfalak mögül.
Miután visszaértünk a központba, mi Szilvivel elsiettünk az ebédünk helyszínére, ugyanis mi egy "Ebéd az űrhajóssal" nevű jegyet is vettünk a kilövésre. Itt találkoztunk Eric-ékkel, sikerült egy asztalhoz kerülni. A kaja jó volt (nem, nem porokat és szárított zöldséget ettünk), közben pedig egy régi motoros mesélt a tapasztalatairól. De mindezek előtt -amig nem ültettek le mindenkit az asztalához- videót vetítettek, amit nem sikerült az ebédhez illően megválasztani. Itt most arra a részre gondolok, amelyben hosszasan ecsetelték, hogy az űrben hogyan mennek arra a helyre, ahová még a király is gyalog jár.
Kaja után ismét találkoztunk Tomival, aztán együtt kipróbáltuk a kilövés-szimulátort. Nekem nagyon tetszett, a nehézségi erőket leszámítva nagyon élethű volt az egész. Először is egy terembe jutottunk be, ahol nagy kivetítőkön egy kis körítést is kaptunk. Mi voltunk az űrhajósok. Aztán kinyíltak az ajtók, és irány a szimulátor. Itt még megkérdezik, hogy biztosan mindenki akarja-e, még ki lehet szállni. Majd pár perc múlva egy ülésben találjuk magunkat, ami az ajtók záródása után 90 fokkal elfordul, na de nem jobbra, vagy balra... Hanem felfelé! És kilőnek minket. Aztán pályára állunk, és kinyílik a fejünk felett az ajtó, és a Földet látjuk - gyönyörű szép!
Majd pedig következett egy IMax 3D-s mozi, polárszűrős szemüveggel. Itt azt láthattuk, mintha mi lennénk az űrhajós, aki kinyújtja a kezét, mászik kint az űrállomás falán egy űrsétán, majd hopp! Elvéti a lépést, és már távolodik is a komplexumtól, persze a karabíner nem rögzítette épp. De szerencsére a hátára szerelt vezérelhető "rakétával" visszakormányozta magát. Az film 45 perces volt, és a kilövéstől az űrállomáson való életig mindent bemutatott.
Ekkor már a nap lemenőben volt, így mi is elindultunk vissza a 100km-re lévő szállásunkra, bízva abban, hogy másnap jöhetünk vissza a kilövésre. Hazafelé még meglátogattuk a szintén a Merritt szigeten lévő űrhajós hírességek csarnokát, ahol mindenféle korabeli relikviát lehetett megtekinteni, itt is volt egy kis szimulátor, illetve egy "G-force" szimulátor, ami egy kis kabin, ami gyorsan forog körbe; na ide már nem sikerült bejutnunk az idő hiányában. Azt elfelejtettem mondani, hogy azért halasztották el a kilövést, mert az üzemanyag feltöltésekor hibát észleltek bizonyos szenzorok működésében, amit aztán kicseréltek, de a hiba mindig fennált. Így halasztották először péntekre, majd vasárnapra a kilövés időpontját, de szerencsénkre ezt mindig időben bejelentették, így el tudtunk menni a betervezett parkokba Orlandoban (mert lehetett volna az is, hogy minden reggel átsurranunk Cape Canaveralba, és ott tudjuk meg, hogy mégsem aznap...).
Ezután Orlandoban töltöttünk két izgalmas napot, de erről SZilvi írt bővebben a következő bejegyzésben.
SZóval a két fantasztikus nap után vasárnap újra indultunk, hogy meghódítsuk Cape Canaveralt. Aztán alig hogy megérkeztünk, jött a hír: januárra halasztották a kilövést. Kicsit szomorúak voltunk, de cseppet sem csalódottak, ez benne volt a pakliban, és mi is szívesebben nézünk meg egy sikeres kilövést... Mindemellett rengeteget láttunk! Még utoljára megnéztük az IMax 3D-s filmeket, elszívtunk egy szivart a rakéta parkban, csináltunk néhány képet, és így időben visszaindultunk Miamiba.
Hétfőn elköltöttük Tomi búcsúvacsoráját a kedvenc Calle Ocho-i kubai éttermünkben, és megnéztük a Bayside Marketplace-t és egy zöld kókuszdiót, miután realizáltuk, hogy a léghajó aznap nem üzemelt a nagy szél miatt.
Egy tartalmas, élményekkel teli hetet zártunk, és megbeszéltük TOmival, hogy Baltimore-ban folytatjuk! :)