November röviden 2.

Sziasztok!

Most pedig a novemberi rész folytatása következik. Vasárnap késő este hazaértünk Key Westről, az út utolsó 30 mérföldje volt a legrosszabb: Miami autópálya. Nem sokszor sikerült olyan időben közlekednünk rajta, amikor nem állt rajta a kocsisor. A következő pár nap melóval telt, körülöttünk pedig mindenki készülődött az itteni -valaki szerint a legnagyobb, mások szerint a második legnagyobb - ünnepre, a Hálaadásra. Csütörtökön végeláthatatlan sorok álltak a bevásárlóközpontoknál, a sláger a pulyka volt. A kétnapos szünetet mi is kihasználtuk, és bevettük az Oleta parkot. Meglepetésünkre egész nap üres volt a park, egy-két sportőrültet, és egy 20 fős gyerekcsapatot kivéve, akik a parton hógolyó csata helyett homokcsatát vívtak, amiben passzívan mi is kivettük a részünket. De ez már a nap vége volt. Reggel kezdésként béreltünk két kajakot, és fiúk a lányok ellen szigetmegkerülős versenyt tartottunk (na jó, ilyen lazulós hangulatban), félútig elég nehéz volt az áramlattal és a hullámokkal szemben haladni, de visszafelé annál jobb volt. Mindezek után pedig jól alágyújtottunk egy picanha-nak, ami némi sózás és forgatás után elnyerte végső formáját/ízét/színét, aztán percek alatt el is vesztette (akkor az nem is a végső volt, vagy mi?). Ezután strandoltunk, majd megjött a homokcsatázós gyereksereg, interaktívan bevontak minket is mivel az "Eszetlen kölke" meg az "Apád erre tanított?"-ra nem reagáltak.
Másnap a kedvenc Bayside Marketplace-re mentünk, de előtte sétáltunk egyet a havannai Calle Ocho-n. És minő szerencse! A hónapok óta várt városnéző léggömb-indulás megtörtént! Odasiettünk mi is, hogy beálljunk a nagy sorba. Meglepetésünkre nem volt sor. Sőt, úgy indult el velünk a léghajó, hogy meg sem töltöttük. De sebaj, legalább kényelmesebben mozoghattunk, kivéve Szilvit, aki földbegyökerezett lábakkal nézte végig, ahogy a héliummal töltött gömb 150m magasra emelkedik a kivilágított város fölé, majd a "vékonyka" acéldrót végén himbálódzik 10-15 percet. Az én fejemben is végigfutott egy két lehetőség: mi van ha elszabadul a léggömb, de a kosárban ott maradunk a drót végén; vagy mi van, ha a drót szakad al, és felsüvítünk a zűrbe :) Lenyűgöző volt Miami fentről, este kivilágítva. Mindezek után megittunk egy-két koktélt, elszívtunk egy győzelmi szivart, és közben egy marhajó zenekart hallgattunk (meg Szilvit, aki még nem ocsúdott fel a léghajós megrázkódtatásból). Szombaton indulás előtt még lementünk Coconut Grove-ba, kajáltunk egy jó kis amerikai pub-ban, meglátogattuk a kedvenc, indákkal teli Banyan fa parkunkat. Aztán pakolás, és mentünk a reptérre. Gyorsan eltelt a két hét, amíg szüleim itt voltak. Este csak ültünk a megüresedett lakásban. Tényleg üres volt...