2007. december 24., hétfő

Vidámparkok Orlandoban

Szilvi:
Sziasztok!
Néha én is szóhoz jutok ám :)
Hol is tartunk? SZóval csütörtök, Orlando, kilövés elnapolva, De nem voltunk ám nagyon kétségbeesve, ugyanis elõre is terveztük, hogy ha már itt vagyunk, akkor nem hagyhatunk ki egy-két világhírû vidámparkot...
Szerencsénk volt, hogy a Nasaban jól áramlott az információ, ugyanis amikor csütörtökön a hotelba visszaérve megnéztük a híreket, a kilövést már szombatra tolták, úgyhogy volt egy szabad péntekünk. Szavazással úgy döntöttünk, hogy a Universal Studio's Island of Adventures (Kalandok Szigete) parkjában fogjuk eltölteni.
Csapjunk is bele a közepébe.
A parkok méretét már egyszerûen leírni is képtelenség. A bejárattól még jó 10 perc autózásra látjuk csak meg az elsõ "parkoló" feliratot. Ismét nagyon megdícsérhettük magunkat, ugyanis a korán kel, aranyat lel elv alapján sikerült még a tömeg elõtt megérkeznünk. A parkolóban még az elsõ szint 3-dik sorában sikerült Sandrának egy jó kis helyet találni. Vicces volt, mert a parkolóban a sorokat nem számozták, hanem filmekrõl nevezték el. Volt King Kong, Jurassic Park és Cápák is, ahol mi is álltunk. Na aztán elindultunk a bejárat feliratot követve. A harmadik, legalább 100 méter hosszú mozgójárda után, már csak széttettük a kezünket, hogy mégis "ott vagyunk már???". Aztán egyszer csak tényleg ott voltunk. A bejáratnál a táskaátnézés gyorsan ment és utána jött a száj eltát és ezt nem hagyja abba órákig...
A karácsony közeledtével (bár itt nem karácsony, hanem hivatalosan is csak "holiday") mindenhol díszek lógtak, minden csillogott villogott.
Gyorsan szereztünk egy térképet és az irányt a park legújabb szenzációja, a Hulk (Melák) nevû hullámvasút felé vettük. Hát nem nagyon kellett keresni, ugyanis az apróság már messzirõl látszik 30 méterrel a föld fölött kanyargó hurkaival. Amikor odaértünk már ment, gyorsan, nagyon gyorsan és kanyargott, elképesztõ módon. Hát mit mondjak földbe gyökerezett a lábam... Eljutottam a "na én erre tuti nem ülök fel" állapotba. Fiúk kis bátorítás gyanánt felültek velem a Hulk melletti gyerek pörgõ forgóba. És aztán gyors táskalerakás és már mentünk is a bejárat felé. Táskalerakásról jut eszembe! A zárható szekrények nem pénzzel mûködtek, hanem ujjlenyomatleolvasóval... no comment. SZóval már mentünk is. A díszletek elképesztõek, a legapróbb kis részlet is teljesen kidolgozva, egyszerûen semmi kifogásolhatót nem találsz... És aztán ott voltunk. A tömeg még szerencsére messze, kb 5 percet álltunk sorban. És beültünk. Zöld szörny, felülrõl lehajtós biztonsági övek... Na itt jön az adrenalinlöket. Ugyanis elõször csak szépen elindul felfelé (gyanúsan felfelé!!!), lassan, semmi sietség, na itt még eszembe jutott, hogy "ki akarok szállni" aztán már nem volt idõm gondolkodni, ugyanis egyszer csak kilõ, értsd, ahogy mondom, kilõ!!! 2 másodperc alatt 65 km/h... elképesztõ. És kiérsz a csõbõl, és azt látod, hogy elfogy a sín, amin menni kéne, na igen, ugyanis, egy erõs cuka-harával balra lefordul és egyenesen a föld felé száguld, aztán vissza, kurfli erre, kurfli arra, és amikor azt hinnéd van egy levegõvételnyi szüneted, akkor csinál egy 360 fokos kanyart függõlegesen felfelé, aztán jön a "teljes sebességel bemegyünk a víz alá" ahol szárazjég gõzölög, úgyhogy semmit nem látsz és még vizes is leszel... Szóval elképesztõ!!! Iszonyat jó volt :) Amikor kiszállsz, akkor nem tudsz egyenesen menni, mert folyton eldõlsz valamerre. Nagyon mókás. Persze mondanom sem kell, hogy rögtön az elsõ kör után repetáztunk. És a második kört az elsõ sorban nyomtuk :))) Iszonyú jó volt :)
Az adrenalin még mindig túltengett a szervezetünkben, amikor a fiúk kipróbálták a szabadesõs tornyot is. 40 méter magasra kilõ, aztán elenged... Nem semmi az sem. Itt már azt hittük hogy nem lehet ûberelni, de még sehol sem volt a nap vége.
Következõnek a Pókember nevet viselõ attrakciót próbáltuk ki. A várakozásainkat elképesztõ módon felülmúlta! Beültettek minket egy 6 fõs kis "autócskákba" aztán fejünkbe nyomták a 3D-s szemüveget és uccu, elindultunk. Elõször elég gagyinak tûnt, de aztán az egyik sarok után egyszer csak õrületes felhõkarcolók között találtuk magunkat. Pókember és az ellenfele (itt kérek elnézést a rajongóktól, de sajnos nem tudom, hogy hívják a tisztelt "gonoszt") repkedtek fölöttünk, ugrottak rá a kocsinkra, Lángcsóva elõl hajoltunk el, és zuhantunk 40 emeletes magasságból ahol egy virtuális háló kapott el mindket, de olyan élethû volt, hogy én becsuktam a szemem az utolsó két méteren :)
Az utunk a híres Jurassic parkon vezetett át, ahol egy végetelnített lemezen mindenhol a film fõcímzenéje szólt. Az elsõ öt percben még oké, de aztán... El sem tudom képzelni az ott dolgozók hogy bírják. Elõször sikerült 45 percet sorban állnunk egy, mint utóbb kiderült gyerekeknek tervezett játékhoz. Beültünk egy hintába ami repülõdínót mintázottt, és másfél perc alatt "körberepült" velünk a dzsungel fölött. Megérte kivárni... :) De azért sikerült még meglepniük minket a késõbbiekben. Kisebb technikai fennakadás után beültünk a híres Jurassic park vízesõs csónakjába. Elõször csendes vízen csordogáltunk pár percig, aztán átmentünk egy épületen ahol a dínók már átvették az uralmat. És aztán elindultunk felfelé... és még mindig felfelé. Aztán egyszer csak egy nagy T-rex a fejünk fölött hadonászott és mindekni azt nézte. Na ekkor jött a meglepi. elfogyott alólunk a talaj és olyan 15 méter magasból szabadon estünk csónakostul bele a vízbe... :) Nem lettünk vizesek, de megérte!
Aztán a "most már nem lehetünk sokkal vizesebbek" mondat elhangzása után a fiúk felültek arra a csónakozásra, ahonnan mindenki úgy jött ki mintha bedobták volna egy medencébe. Utólag kiderült hogy mitõl volt mindenki olyan vizes. Úgy tûnt hogy a csónak egy 30 méteres lejtõ végén nagy csobbanással érkezik a vízbe, mint a fiúk elmondták nem a csobbanáskor leszel vizes, hanem utána, ugyanis 25 centtel mûködõ "vizipisztolyok vannak a parton, amiket bárki használhat és arra célozhat, akire csak szeretne... SZóval locsoljuk egymást! Az ötlet azonban annyira tetszett nekünk is, hogy amikor Tomi késõbb felült Popeye hajójára, akkor nekünk is megért 25 centet, hogy még vizesebb legyen :)))
Ezután megtaláltuk az abszolút kedvencet. A park ezen részében, mintha csak a lovagi korba csöppentünk volna vissza. És itt is volt egy nagy-nagy hullámvasút. Elõtte azonban egy katély folyósóin kellett végigmenni. Itt monadnám el hogy, az az út amin mi 5 percig sétáltunk végig a sorban álló tömeg "elrejtésére" szolgált. A bejáratnál mindenhol van egy óra, ami igen jó közelítéssel mutatja a várakozási idõt. Aztán belépesz a kapun és cikk-cakk-ban vannak a kordonok minden teremben és bizony nem volt kevés terem. Így érik el, hogy kintrõl ne látsd, hogy mennyien vannak elõtted. Bár az amerikaiak imádnak sorban állni, de nem tudom elképzelni, hogy mi visz rá valakit hogy beálljona sor végére, amikor a várakozási idõ 120 percet mutat... Szerencsére ezen a napon nem írt ki ilyet az óra és 5 pert gyaloglás után ott álltunk. Kék és Piros sárkányt mintázó hullámvasutak közül kellett választani. A lábad szabadon lóg, felülrõl vagy rögzítve. ÉS elindul. Egyszerre a két sárkány csak néhány méterre megy egymástól felfelé, szép lassan, aztán egyszer csak vége az emelkedõnek és olyan 30 méter magasból lefordul, az egyik erre a másik arra... Aztán olyan iszonyatos tempóval megy hogy az elképesztõ. A kastély kõfala elõtt csupán egy méterrel fordul el, de én behúztam a lábam, mert olyan közel éreztem, aztán szembejön a másik sárkány, egymással szemben megyünk, és aztán a tó kerül elképesztõ közelségbe... Iszonyatos jó volt. Nem nagyon lehet leírni, nézzétek meg a képeket meg a videókat! Mondanom se kell. hogy mentünk még egy pár kört...
Aztán átsétáltunk a "minden gyermek álma" parkon. Minden színes volt, minden mozgott. Gyerek koromban biztos én is ilyenrõl álmodtam :)
A naplementét még megnéztük, és persze nem bírtuk ki, úgyhogy felültünk a Hulk-ra mégegyszer!
Élményekkel tele, ki-ki még mindig vizesen, elindultunk a hotelbe. A kilövést áttették vasárnapra, ami Nekünk jobb is volt. Szombaton irány Walt Disney Epcot park. Amolyan jövõ háza. Az elsõ pár órában, eléggé lekonyult a szánkról a mosoly. Jövõ házának reklámozzák. Jövõ háza volt. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a parkot megnyitották. Eléggé elkenõdtünk, nem kertelek na, gagyi volt. (Peti: azért a GM autótesztelő központja állat volt. Kis autókban ülve végigvittek minket a tesztelés különböző fázisain, volt lengéscsillapítóteszt, hideg-meleg és sav teszt. De a legjobb a törésteszt, aminek a végén persze kinyílt az ajtó és irány a gyorsulásteszt, fel 75mph-ig, azért a kis kaszniban az elég gyors volt. Na meg persze a Mars-misszió sem volt kutya, ahol hasonló szimulátorban voltunk, mint az űrközpontban, azzal a különbséggel, hogy itt meg is pörgettek minket, és a kilövéskor lobogott az arcunkon a bőr. Valamint nagyon tetszett a sárkányrepülős attrakció: hatalmas 15x10m-es vászonon Kalifornia gyönyörű tájait vetítették, mi pedig egy mozgó-magasba emelkedő padon ültünk, hatalmas volt!) Aztán szerencsére itt is megtaláltuk azt a részt, ami megér egy-két sort. Egy nagy tó partján körben különbözõ országok a világ minden tájáról miniatûr kivonatban. Így történt, hogy egy este voltunk Olaszországban, Franciaországban, ettünk Bratwurst-ot Németországban, megnéztük a vikingeket Norvégiában, Canada gyönyörû tájait csodátuk 360 fokos filmen, Kínában és Japánban is voltunk, Marokkó és Mexikó után. Mindenhol az adott nemzet ételeit és italait lehet megkóstolni. Minden országban olyan nemzetiségûek a pincérek és kiszolgálók. Minden iszonyatosan hû az eredetihez, elképesztõen figyeltek a legapróbb részletekre is.
A park legalább 200 fõs kórusa épp karácsonyi koncertet adott. Nagyon szép volt.
Aztán este 9 órakor mi is ott álltunk a tömegben. Vártuk a tüzijátékot. Megérte. A mi augusztus 20-ánk elbújhat a sarokban, ahhoz képest amit itt láttunk. Lángoló színpad a tó közepén, amirõl akkora lángcsóvák törtek ki, hogy éreztük a melegét. Annyi tüzijátékot lõttek fel hogy megállás nélkül világos volt, aztán egy nagy Földgömb forgott a tavon, nyílt szét és onnan is lõttek tüzijátékot. Mindezt 40 percen keresztül, és minden este produkálják...
Elképesztõen gyönyörû volt. Fáradtan indultunk a kijárat felé, de ismét csak élménydús napunk volt. (Peti: és ne hagyjuk ki a nap végét: benéztünk a Disney városközpontba. Rengeteg szórakozóhely, bolt, csillogó fények... És a nagy kedvencünk: LEGO bolt!!! Volt LEGO-Sydney is. És ami a még nagyobb meglepetés: találtam olyat, amire már nagyon régen vártam: LEGO formájú jégkocka-készítőt!!! Azóta mindent azzal iszom. :) )

1 megjegyzés:

Kristóf Ralovich írta...

Nem semmi elmeny lehetett szaguldani a hullamvasutakon! Lusta embereknek pedig - mint en is - nagyon tetszenek a szovegben elhelyezett kepek! Tartsatok meg ezt a jo szokasotokat!