Úton

Szilvi:
Sziasztok!
Hát ismét írunk. Kisebb, na jó nagyobb kihagyás után, de talán mentségünkre legyen, hogy csak úgy pörögtek az események.
De kezdjük az elején. A gyümölcsfesztiválnál hagytuk abba. A következő hétvégén Tóni bácsiékat látogattuk meg Sun City Centerben. Tóni bácsi az én nagymamám bátyja. Klári nénivel élnek itt Floridában. Szombaton korán reggel keltünk útra, mert megérkezésünk előtt még megnéztük St. Petersburgot is. Nagyon vártuk hogy áthajthassunk a híres hídon, és bizony várakozásinkat nem múlta alul. Hosszabb volt mint a Key Westre vezető 7 mérföldes híd és bizony meredekebb is a közepén, hogy a nagy óceánjáró hajók is elférjenek alatta. Aztán kimentünk még a nagy mólóra i, ami 100 méterre nyúlt be az óceán fölé és a végén egy többemeletes épületben kiállítás is volt, ahol mindenféle korallzátony látható volt, mindenféle halakkal is, itt volt persze Némó és Senilla is, ez most nagyon nagy divat itt. A tetőn egy étterem van, ahol ebédeltünk is, érdekes közben a madarak a fejünk felett repkednek és a maradékok szívesen elhordják. A másik látványosság a pelikánetetés volt. Pár dollárért adnak néhány halat amit bedobhatsz a szájukba. Pelikánok tucatjai várakoznak türelmesen, amíg végre jön egy pénzét költeni vágyó turista és akkor csőrök erdeje sóvároga hal után, hacsak nem jön egy szemfüles sirály és lopja ki az ember kezéből a halacskát :) És a pelikánok csak csodálkoznak, nagyokat nyelve... Tóni bácsiékhoz 4 óra körül érkeztünk és bizony jó sokáig beszélgettünk. Másnap megnéztük a közeli erőműből kiáradó meleg vizet élvező manatee-ket. Nagy élmény volt. Már rég óta kiváncsiak voltunk, hogy hogy is néz ki egy ilyen állat, de még sose mutatták meg magukat nekünk. Bezzeg itt. Több tucat lebegett a langyos vízben. Összességében elmondhatjuk róluk, hogy nem túl idegbeteg állatok, nem hiszem hogy ismerik az infarktus fogalmát :) Körülbelül 4-5 percenként szép lassan feljönnek levegőt venni, aztán visszasüllyednek és ezt a végtelenségig folytatlyák. Vicces állatok :)
Pár mondat Sun City Center-ről. Egyszerűen gyönyörű, csendes, békés... Olyan igazi mesébe illő, amit az ember el sem hinne, hogy talál ilyet a Földön. Az összes ház a kertjeikkel együtt tökéletes, kisebb tavacskák tarkítják, sehol egy kerítés. Álomszép. De a képek magukért beszélnek.

Nagy naphoz érkeztünk január 23-án. Hazamegyünk!!! Ez állt a naptárban :)
Bizony nagyon jó volt látni Titeket! Hiányzik ám család, barát... Az utunk odafelé nagyon jó volt. Este indultunk, próbáltunk aludni, de inkább filmet néztünk, aztán reggel Londonban átszállás és már otthon is voltunk. Hogy mi volt a legfurcsább? Felvenni a télikabátot! Na és persze visszaállni a 6 óra különbségről, ami nem ment annyira zökkenőmentesen.. :) Próbáltunk a rövid időbe minél többet belesűríteni. A péntek este igencsak jól sikerült, mégegyszer köszi mindenkinek aki jött! Jó volt feltöltődni! És júniusban itt folytatjuk ám!
Aztán a családlátogatások során főleg a finomabbnál finomabb ételeket és sütiket említeném... Egymás után, hát azt hiszem a fülünkön lógott ki a vége :P
Nagyon hamar elrepült az idő és már jöttünk is vissza, de jó volt. Nagyon jó! Hiányzotok ám nagyon!

A következő hétvégén az Everglades mélyére merészkedtünk, de erről Peti ír bővebben.