Welcome to Imagination

Február 21-én kezdődött az elképesztő álom. Csütörtöki nap volt délelőtt még dolgoztunk, pakoltunk, aztán irány a kikötő. Sokszor láttuk már ezeket a nagy hajókat messziről, de már a buszon ülve elképesztő volt, hogy most tényleg mi is egy ilyennel fogunk utazni. Aztán odaértünk. A hajónk a Carnival Cruise 22 hajója közül az egyik. Carnival Imagination (képzelet) névre hallgat. Már a biztonsági átvizsgálásnál minden egyenruhás mosolyogva üdvözölt minket: "Welcome to Imagination!" és tényleg az egész olyan mint egy álom. Rövid papírmunka után már semmi más nem várt ránk csak hogy 4 napon keresztül ne tudjuk lekaparni az arcunkról az állandó vigyort. Elfoglaltuk a kabinunkat, ami a 11 emeletes hajó 4-dik emeletén volt, az emeletenként 400 szoba közül az egyik. Gyors kipakolás után irány a fedélzet! Előttünk Miami, alattunk sirályok repkedtek, koktélokat kínáltak és megtaláltuk az ingyenes fagyiautomatát is :) Azt hiszem itt mesélek egy kicsit a 4 nap ínyencségeiről. Minden nap ugyanabban az időben mentünk vacsorázni. Sokcsillagos étterem színvonalán 5 fogásos vacsorát tálaltak nekünk. A pincérünk, Ika, nagyon mosolygós kedves lány volt, minden nap elmondta, hogy mi a mai csúcsfinomság, de ha mást választunk se bánjuk meg és tényleg így is volt. Csak néhány a finomságok közül: előételként csiga, ami a kinézete ellenére is nagyon finom volt, rákfalatkák, sajtkrémleves, amiben annyi sajt volt, hogy megállt benne a kanál. A főételek közül néhány emlékezetesebb: Óriási homár, grillezett lazac, chateaubrian stake és társai. De az abszolut kedvenc a desszertek közül került ki. Chocolate melting cake vaniliafagyival ami egyszerűen utánozhatatlan. Kis edénykében sütik meg a széle kicsit megpiskótásodik a belsejében pedig még folyik a csoki, mindez persze forró és hozzá a hideg fagyi.... Itt vetettem fel először Petinek, hogy igazán elrabolhatnánk a főszakácsot, de nem hagyta... EZen kívül a vacsin kívül napi 24 órában rengeteg étterem kínál mindenféle finomságokat korlátlan mennyiségben. Úgyhogy a bölcsesség szerint a kenyérből és a cirkuszból az elsőt már bőven kipipálhatjuk.
Na de térjünk vissza az induláshoz. Miamiból délután 4kor indultunk. Szép lassan a kikötőből el Miami Beach mellett és irány az óceán, a legjobb a hajókürt volt. Minden induláskor hármomszor hallhatjuk azt az iszonyatosan erős, mély hangot. Iszonyú jó :)
Az irányt Key West felé vettük. Az este folyamán mindenféle programokkal szórakoztatták a népet lehetett játszani, medencében üldögélni, táncolni vagy csak ámulni a végeláthatatlan óceánt...
Másnap reggel korán kötöttünk ki. Nem is vesztegettük az időt az elsők között partra szálltunk. Kis vonattal vittek minket a város közepére. Nagyon jó volt már az ismerős házakat újra látni. Hamar eldöntöttük, hogy kölcsönzünk biciklit és úgy járjuk körbe a szigetet. Nem bántuk meg! Elmentünk a már ismerős Hemingway házhoz, megnéztük hogy áll e még a világítótorony, meglátogattuk a szállodát ahol anno aludtunk, a kikötőt, a mólókat, a strandokat és a kihagyhatatlan legdélibb pontot. Hűsöltünk egy kocsmában, ami Hemingway törzshelyeként vált ismertté. Nagyon hangulatos volt, a falakon mindenhol névjegykártyák, fényképek, egydollárosok (Peti gyors számolása szerint 6-7 ezernyi egydolláros lógott tapétaként), melltartók és mindenféle ereklyék lógtak. Nagyon meleg volt, de hamar eltelt az idő és irány vissza a hajóra.
Ezen az estén a kapitány gyors bemutatkozása után Broadway szerű show-val várták a népet. Mi is mentünk. Nagy amerikai slágerek zenés táncos előadása, fotózni nem lehetett csak a függönyt, de azt megörökítettük :)
Az este folyamán a kabinunkban néztük a tv-t, itthon nincs úgyhogy kihasználtuk :) Szóval volt egy csatorna, ahol a pillanatnyi helyzetünkről lehetett mindenféle adatokat találni. Amikor kiírta, hogy 7450 láb mély alattunk az óceán, akkor még átszámolás nélkül is úgy éreztem, hogy nem lenne jó titanicosat játszani, bár jéghegy az nem valószínű, de a cápa annyira nem szimpi állat...
Ezen az éjszakán nagyon erős oldalszelünk volt. Már a zuhany alatt fura volt, hogy miért dőlöngélek, de aztán kiderült hogy az egész szoba mozog. És végre leesett, hogy bizony folyamatosan dőlöngél az egész hajó. Lassan jobbra, balra, jobbra balra... A vicces a folyósón közlekedés volt, mindenki kapaszkodott, mert nem lehetett egyenesen menni. Nagyon vicces volt :)
Szombaton délután Mexikó egyik szigetén, Cozumelen kötöttünk ki. Hogy mi volt az első gondolat? Az hogy hogy lehet ilyen elképesztő kék a víz!!! Gyönyörű volt, a képek is visszaadják. Már előre eldöntöttük, hogy búvárkodni szeretnénk, de nem foglaltunk le semmilyen szervezett utat a hajón, gondolván majd helyben jó lesz és persze mert olyan horribilis összegeket kértek, hogy nem voltunk hajlandók kifizetni. A döntésünk ismét jónak bizonyult. Hamar megéreztük a spanyol mentalitást :) Találtunk egy céget, na jó a cég lehet kicsit túlzás inkább egy plakáttal díszitett bódé.De szerveztek búvárkodást is. És emellett hajókázást, üvegfenekű hajóval korallzátonynézegetést és mint utóbb kiderült tengeri taxiként is működtek. A meglepetés akkor jött, amikor kiderült hogy mindezt egyetlenegy kicsi motorcsónakkal művelték :))) De a búvárkodás nagyon jó volt. A víz gyönyörű és olyan állatok úszkáltak szabadon a mindenféle színben pompázó korallok között, amilyeneket az ember addig csak filmben vagy akváriumban látott.
A búvárkodás után kicsit pihentünk az egyik helyi kocsmában, ugyanis elképesztő meleg volt. Nem ritka a 100-105 F, ami 37-40 C-nek felel meg, szóval nagyon nagyon meleg!!!
Rövid séta után béreltünk egy robogót, érdekes volt az üzletelés... De jó volt a motor :) Elindultunk a Maya piramisokat megnézni. Nagy csalódás volt, amikor a portás bácsi közölte, hogy 2 perce bezártak és nincs az az isten, se pénz, amiért beengedne minket. Mindezt elég nehéz volt kommunikálni, ugyanis egy szót se beszélt angolul, de a remek spanyol tudásunk megfeszítésére is csak annyit mondott hogy "No, No, No!". Nem volt mit tenni szomorúan, de tudomásul vettük, és legalább van még miért visszajönni ide is :) Az esti indulásig még gyorsan átrobogtunk a sziget másik oldalára és tettünk egy nagyobb kört észak felé is, ahol Mexikónak azt az arcát is láthattuk, ami nem az amerikai turisták fogadására/ból él, hanem hihetetlen körülmények és szegénység között. Naplementében gyönyörködtünk és fotóztuk a hajót. Nézzétek meg a képeket, nem lettek rosszak :)
Az utolsó napot az óceánon töltöttük. Napoztunk, pihentünk a gyékény ágyakon és élveztük hogy nem csinálunk semmit. Napközben jégszobrász bemutatót is láttunk. És ettünk mindenféle finomságokat :)
Elképesztő 4 nap volt. Fura volt hétfőn a hajóról menni dolgozni. 4 nap álomvilág... Welcome to Imagination...