Kalandok Sandrával

Amióta megvettem a kocsit felgyorsult az élet. Ez a blog gyakoriságán is látható. :)
A mai nap mindennek mondható, de laposnak nem. Reggel bezúztam a munkahelyemre, laza 50 perc alatt beértem, de közben tettem egy kitérőt a belváros felé. Laza 25 utcával mentem túl, mert nem sikerült az egyik autópálya lejárót elkapnom :). Szóval 35-40 perc alatt normálisan be lehet érni reggel, az eddigi 70-90 helyett...
Volt ma feladatom bőven, csütörtökön a felsőbb vezetőségnek prezentáljuk az új riportolási rendszert, amihez sok közöm volt. Ma ebédre megbeszéltük Eric-kel, hogy kimegyünk enni valahova, és közben megmutatom neki az új verdát. Délben szépen beültünk Sandrába, még viccesen mondtam is Ericnek, hogy ne húzza le az ablakokat, mert van ám légkondi is. Aztán kulcs elfordít, és... semmi. De még gyújtás sem. Nem kicsit kerülgetett a frász, ugye egynapos kocsi... Hogy egy kicsit lenyugodjak, elmentünk egy jót kajálni, megittunk egy méregerős és nagyon édes kubai kávét. Hát szükségem volt rá... Főleg azért, ami ezután következett.
Visszamentem a kocsihoz, és felhívtam a tulajt,hogy erre mit mond, neki volt-e hasonló tapasztalata. Persze semmi. A helyzet "szerencsés" része itt következett. Én még tegnap előretekintően beléptem az itteni autóklubba, évi 60$-ért bármikor kijönnek érted, meg még egy csomó más hasznos szolgáltatásuk van (pl ma rendeltem tőlük 10 féle térképet, ingyen). Egy szó, mint száz, felhívtam őket. A segítőkész operátor csaj küldött egy szerelőt, aki fél óra múlva meg is érkezett. Egy hanyag kis kubai srác volt. Rá se nézett, megbikázta -elindult szépen- aztán mondta,h le ne állítsam, mert az akksi teljesen rossz, és hogy menjek hozzájuk és vegyek újat. :) Hát persze. Ahogy azt elképzelted -gondoltam magamban. Mindenesetre elindultam, és mentem egy jó darabig, hogy hadd töltődjön a kicsike. Egyszer egy lámpánál állva ki akartam próbálni, hogy töltött-e valamit, gondoltam nem állítom azért le, csak bekapcsolom a fényszórót...:) Hiba volt. Azonnal leállt. Nem töltött semmit. Ezt persze a főút kellős közepén, 40 fokban. Ezután szépen betoltam egy benzinkúthoz. Ott nagyon segítőkészek voltak, segített egy srác ismét beindítani. Itt tényleg hittem az autóklubbos srácnak, hogy rossz az akksi, mert az is azt igazolta, hogy nem töltött semmit a hosszú úton. A segítőkész sráccal bementem a legközelebbi autokereskedésbe, hogy hát nincs mit tenni, venni kell egy újat. Jött a szerelő srác. Belenézett. Megmozgatta a csatlakozókat, és mosolygott egyet. Nem volt ráhúzva rendesen. Az akksinak semmi baja. Megszorította, és pöccre indult. ÁÁÁÁ. Nagyon örülök mindenesetre, hogy a kocsinak semmi baja. De tanulság volt, hogy még tuningolnom kell a naivitásomat illetően. Attól még, hogy autóklubbos valaki, attól még lehet ugyanolyan véres szemű kereskedő, aki arra vár, hogy jól eladjon egy 70$-os akksit 120$-ért. De nem jött össze neki. :)
Na, aztán miután már jól ment a kocsi, még dolgoztam kicsit, aztán irány haza. Haza... Hát persze. 30 mérföldet tekeregtem Miamiban. Nem mondom, hogy rossz módszer ez a megismerésre. De azt sem mondom, hogy egy percig is tudtam, hol járok. Iszonyatosan elkavartam. Az a legrosszabb, amikor tuti biztos vagy az irányban, és még meg is örülsz, hogy az utcanevek is igazolnak. Aztán 10 mérföld után rájössz, hogy összekeverted a Street-et az Avenue-val. Vicces volt :) De láttam sok szép helyet. Meg jól teletankoltam a kocsit, érdekes itt a benzinkút. Csak egy pisztoly van, gombnyomásra választhatod ki, milyen benzint/gázolajat szeretnél. Előtte a kútnál(!) lehúzod a bankkártyádat, és már mehetsz is. Minden szeretnek itt gyorsan csinálni az emberek. Itt nem csak 'Drive thru" étterem van, hanem bankautomata is. Aztán még vettem végre reluxákat az ablakokra, meg néhány polcot, úgyhogy hétvégén megint fúrhatok. (Olyan jó érzés, mert az ember egész életében azt hallgatja, hogy "valahol fúrnak vasárnap reggel", ezért a fúró másik oldalán lenni jó! Na ez kicsit képzavaros volt.)
Most búcsúzom, holnap este focit nézünk Eric-éknél, összejön a fél munkahely, Copa America Mexikó-Brazília meccs lesz, és mindenki nagyon lelkes, állítólag megtudom, milyen a brazil hot-dog. Majd megesz a kíváncsiság. Tényleg.

Sandra

Tűzpiros kis tigris, a Staubsauger™ Racing team reményteli szekere. Második szerelmem.
Ma végre hazahozhattuk. De nem pólyában, hanem saját lábon az ötsávos I95 autópályán, de nem hozott szégyent rám. Egy kedves itteni tipikus házaspártól vettem: a férfi hondurasi, New Yorkban nőtt fel, de nem beszél angolul :). A nő spanyol, Kanadában nőtt fel, ő jól beszéli az angolt. Már kezdtem gyanakodni, minden simán ment, semmi rejtett költség (direkt rákérdeztem előtte,h tételesen vegyük át, mit fogok fizetni). Aztán elmentünk egy kereskedőhöz, akivel jóban vannak, mert csak ő tud ideiglenes rendszámot kibocsátani. Vicces volt. De már edződtem a kubai kereskedőkön. Lazán megírta a számlát 75$-ral többről. Amikor rákérdeztem a kérdéses elemre, akkor elkezdtek hangosan spanyolul vitatkozni, persze a kereskedő sem beszélte egy mukkot sem angolul. Amikor tisztázni akartam a helyzetet a nővel, akkor ő a másik kettőre mutogatott,h ők tudják. Ja tudják, csak ők nem beszélnek angolul :). Aztán csúnyán néztem, indulóra fogtam, aztán megemberelték magukat, és gyorsan kihúzták azt a tételt...
Egyébként egy 1.3-as Ford Aspire Őnagysága, 3 ajtós, 97-es gyártmány, automata váltóval, légkondival. Holnap egy órával később kelek :)

Autót vennék

Sziasztok!

Este van, és nemrég ment el egy nagy vihar. Nagyon tud itt esni. Az utca sarkán ilyenkor megáll a víz, és aki épp ott parkol, azt vicces az ablakból nézni, ahogy próbál beszállni (a legextrémebb egy teherautó sofőr volt, ő odavitette magát egy kocsival, és az ablakon mászott át). Ez az amit megjegyzek, ha meglesz a kocsim. Most úgy néz ki, hogy egy lépéssel közelebb vagyok. Szombaton elmentem Fort Lauderdale-be, mert ott találtam egy ígéretes hirdetést. Nem mintha itt nem lenne elég kocsi, csak az összes nagy benzinnyelő, és az árkategóriában, amiben keresek ezek nincsenek túl jó állapotban (ami azért egy évre fontos). Szóval nehéz kis kocsit találni. De találtam egy kis Ford Aspire-t az említett városban. Ezért szombat reggel vonatra ültem, ez is megér egy misét. Hatalmas élmény itt vonaton ülni. A megadott időben egy hatalmas gépmonstrum közeledett, az elején egy nagy kolomppal, és emellett még folyton dudált is. Hatalmas mozdony, utána 3 vagy 4 vagon, mind kétszintes. De nem olyan kis "vacak" mint amit a MÁV is tesztelgetett nemrég, meg amik sok helyen (Hollandia, Svájc) futnak. Egy nagy darab vas az egész. :). Azután megnéztem a kocsit, elvittem tesztvezetésre is. Először vezettem itt az "express way"-en. Élmény volt. Az ötsávos autópályán csak úgy folytak a kocsik. A harmadik sávba már be sem tudtam menni, nagyon durva volt. Itt egy kicsit meghajtottam :), de jól ment. Most még várok a papírokra, aztán ha minden ok, akkor hétfőn már velem lesz.
A héten sajna kimaradt a foci a kocsinézés miatt, de volt helyette úszás. Eric-kel elmentünk egy helyi fitness klubba, ott volt egy kisebb medence. Kicsi volt, zsúfolt és klóros. Nem, Miamiban nem uszodában kell úszni... Szóval a mai vihar után naplemente után lementem a partra. Tükörsima kellemes lágy víz, még kicsit nedves homok, derengő égalja. Ki tudnám még egészíteni, a barátaimmal és néhány sörrel... Ehelyett néhány furcsálló "keleti turista" szempár figyelt a partról, ahogy egyedüliként bemerészkedtem a vízbe, de nem nagyon zavartak :)
Közben elkezdődött itt a hivatalos hurrikán szezon. A boltokban akciósak a felkészülést segítő termékek (konzerv, víz, elem, rádió, lámpa). Idénre jelentős "hurrikánforgalmat" ígértek: 17 névvel ellátott trópusi vihart, amiből 9 hurrikán fejlődhet ki. A helyiek elég közömbösek, azt mondják tavaly is sokat mondtak, mégis csak 2 volt. Azért felkészülök, például már tudom, hogy az evakuációs busz megállóhelye a szomszédos utcában van, meg azt is, hogy kettőnknek egy hétre 12 gallon víz kell. Hihetetlen, hogy itt minden szabályt betartanak az emberek, ami "felülről" jön. Meg sorbaállni is nagyon szeretnek. Ha a pénzváltónál két automata van, és az egyiknél áll két ember, akkor a következő beáll harmadiknak (lehet,h azt gondolta,h elromlott a másik, nem vagyok rosszindulatú ;) ). Meg amikor sörözni voltunk a héten, az egyik kedves nagyobbacska, amerikai születésű csaj kérdezte,h hány éves vagyok. Mondtam,h 18, egy sörrel a kezemben. Erre hatalmasra kerekedtek a szemei, és magas hangon értetlenül kérdezte, hogy akkor hogy ihatok sört?
Ha meglesz a kocsi, majd rakok fel képeket, már izgalommal várom!
Szép álmokat mindenkinek!

A nagy világ

Sziasztok!

Szeretnék minden frissdiplomás barátomnak gratulálni, és üzenem, hogy a szerdai sörözésen lélekben ott leszek! (Tehát néhány sört tegyetek félre :) )

Hétközben elfogott a "kicsi a világ" érzés. Közhelyesnek tűnik, de megmagyarázhatatlan érzés volt átálni, ahogy valamelyik nap Janival cseteltem Afrikából, aztán Gergővel Magyarországról, én meg ugye itt. Előtte héten meg Tomival Kínából... Furcsa belegondolni, hogy voltak (és lesznek!) az időegyenesnek olyan pontjai, amikor egy helyen beszélgettünk...
Ezen a hétvégén sem unatkoztam. A szombat reggel esősnek indult, de mégis úgy határoztunk Eric-kel, hogy elmegyünk focizni. Reggel 9 után Miami Beach közepén gyönyörű füves pályán, kissé szemerkélő esőben kezdtünk játszani. A csapat "elég nemzetközi" volt, főként brazilok, argentínok, mexikóiak kolumbiaiak, de voltak európából is: egy bolgár srác, egy török és egy olasz. A nagy átlat a harmincas éveik végén járó befutott üzletember volt. Futásban a legtöbbjüknél gyorsabb voltam. 5 percig. Aztán jött a lihegés. Én a párás levegőre fogom... :) Mindenesetre érdekes élmény volt, ahogy a bíró angolul kiabált, az emberek nagy része meg spanyolul "beszélgetett" (két argentín srác egy csöppet összeverekedett, de ez itt megszokott).
Ma, vasárnap pedig kerti sütögetés volt Paulo-nál (ő a főnököm főnöke). Egy gyönyörű nagy házban laknak egy tó partján. Nagy társaság volt, vagy 20-an lehettünk. Eric ismét remekelt a brazil mesterművével, a "picanha"-val. Most én is készültem, egy kis karajt pácoltam be előre. Nagy sikert aratott. A Tokajiról nem is beszélve, amit mindenki élvezettel kortyolgatott az epres karamell torta után.
Délután volt egy kisebb vihar, érdekes hogy itt mennyire lazán fogják fel a világvége-szerű viharokat. Bevonultunk az ernyő alá, és mintha mi sem történt volna, folytattuk a beszélgetést, miközben tombolt a vihar, meg dörgött-villámlott. Néhányan még a medencében maradtak. Lassan hozzászokok én is. Könnyebben, mint a mai tequilához :). Délután még segítettünk Paulónak összerakni néhány bútorát (nemrég költözött ide). Hát ez sem volt semmi ahogy 6 "latino" próbál magyarázni egymásnak spanyolul, hogy mit hova emeljünk, és melyik csavar hova való :). Egyébként már egész sokat megértek spanyolból. A munkahelyen sok konferencia spanyolul van, de közben minden anyag angolul készül, így ezeket összevetve kombinálok néha.

Majd képeket rakok fel, de most már késő van (legalábbis ahhoz képest,h 6-kor kelek).

Egy jó nap

Ez egy jó nap volt. Végre meglett a jogsim.
Délután befejeztem Eric-nek egy összesítést az újonnan kijövő termékeinkről. Aztán megint elkezdett szakadni, nem túl jó előjelként a múltheti gyászos bukásomra emlékeztetett :). Még gyorsan elfaxoltam a helyi hr-eseknek az adataimat, hogy minél hamarabb jogilag is végbemehessen az átvételem. Ehhez persze még egy drogtesztet is meg kell csinálnom, érdekes... Aztán elindultunk, Ericnek most járt le a jogsija, gondoltuk elintézzük együtt. Az más kérdés,h nem kaptunk egy irodába időpontot. Így 4-re elvittem őt jó délre (a "déli" 40. utca környékére), én meg siettem vissza az "északi" 9. utcához. Álom ezt az Audit vezetni :). Most kifogtam Rémusz bácsit, egy kedves idősebb néger urat (megjegyzem én elég nehezen értem meg, ahogy beszélnek). Végig kedves volt, mindent előre elmondott. Még viccelődni is volt kedve. Megkérdezte pl. hogy egy egyenrangú útkereszteződésnél (4-way STOP), ha egyszerre ér oda 4 autó, ki mehet először. Ó, mondom, engem nemvág át, régóta van jogsim, de azért erre emlékszem. Mondtam, hogy közös nevezőre kell jutniuk, és utána haladhatnak tovább. Erre azt felelte,h nincs benne a könyvekben, és ez trükkös, mert az É-D irányban haladó mehet tovább. (Na és akkor mi van, ha az egész kereszteződés 45 fokban el van fordítva??? Na ezt már nem kérdezte me :)). Kb 4-5 perc volt az egész, és mondta, hogy végeztünk, megadja. Na, már csak kocsi kell!
Tegnap a buszon ülve felfedeztem elöl egy NABI feliratot. Mindjárt más érzés így utazni, tudva, hogy magyar buszban ülök ;). A végállomáshoz közeledve már nem volt sok ember a buszon, a hátsó ülésen egy csaj beszélt fennhangon telefonon. Valami furcsa volt benne. Aztán az egyik hangosabb megjegyzésénél hátrafordultam, és rájöttem, hogy magyarul beszél :)
A héten (talán szerdán) meló után elmentünk a munkatársakkal sörözni. Egy nagyon kellemes kis western-szerű kocsmába. Marioval (ő mexikói) egy darabig vetélkedtünk, hogy ki tud több csípős szószt megenni a csirke mellé. Hát ő betolt vagy 3 kis tálkával. Azért Mexikó az Mexikó...

Filmbeillő hétvége

Sziasztok!

A múlt hetem gyorsan eltelt. Eric Brazíliában volt, de azért gondoskodott róla, hogy ne unatkozzam, ellátott feladatokkal :)
Hétköznap nem voltam sehol, max. este mentem el egy kicsit sétálni. Hétfőn sokáig lent voltam a parton, egy eltűnt fiút kerestek a vízben: 3 helikopter, 5 motorcsónak, rengeteg búvár, meg a partról egy hadseregnyi tűzoltó, de sajnos nem találták meg :(
Aztán a hétvége vegyes érzelmekkel telt el. Vártam a pénteket, mert mentem jogsit csináltatni, utána meg szabadtéri filmvetítést ígértek a brazil filmfesztiválon. Na ebből a kettőből egyik sem jött be (jó, az egyik félig ;)). Előzetesen időpontot foglaltam interneten az egyik jogsi irodába. Eric nagyon rendes volt, és kölcsönadta a kocsiját (mert a tesztre nekem kell autót biztosítani). Kifogtam egy olyan Isten-igazából szakadó esős napot... A parkolóban néhol derékig ért a víz :). Viszonylag hamar bejutottam, pár perc sorban állás, és máris egy kedves igazi amerikai (és nem spanyol!) hölgynek magyaráztam, hogy miért szeretnék jogosítványt. Ezután következett az írásbeli teszt: egy pulton 10 érintőképernyős monitor egymás mellett, mellmagasságban. A teszt két részből állt: 20 kérdés az útjelzésekre, és 20 általános vezetői tudásra vonatkozott. Összesen 5-5-öt lehetett rontani, nekem a második csoportból sikerült csak 2-t, de azt is csak a hülye iskolabuszok miatt :). Aztán jött a vezetési teszt. Kifogtam egy kis szótlan spanyol muksót, aki a szakadó eső miatt a fejére húzta a kapucnit, úgy hogy a szája sem látszott ki. Beültünk, én próbáltam oldani a hangulatot néhány vicces megjegyzéssel (ismeritek a humoromat, lehet,h ő nem szerette), de meg sem szólalt. Minden utasítást 2 méterrel a kereszteződés előtt adott ki, szóval feszült volt egy kicsit. Mindent szépen megcsináltam, sebesség, stop tábla, y fordulás, parkolás. Aztán egy balrakanyarnál a sávomban egy félméteres tenger volt, gondoltam nem megyek bele, indexeltem is, és átlógtam a másik sávba. Na ekkor "végre" megszólalt, hogy "O-ó, ez nem jó.". Hát nem gondoltam volna, hogy még az életben megtudom, milyen érzés megbukni forgalmin. Most már tudom, és együttérzek mindenkivel :).
Persze hazafele (miután visszaadtam Ericnek a kocsit) 20 percet vártam a buszra, és akkor esett a legjobban, de a végén már viccesen fogtam fel ahogy bőrig áztam (még ma is csavartam a jegyzetfüzetemből a vizet). Másfél óra a jéghideg, légkondis buszon, és otthon is voltam. A filmvetítés persze az eső miatt elmaradt.
A szombat viszont annál jobbra sikerült. Este belemerültünk Péterrel (ő a másik magyar srác az Avayánál) a miami beach-i éjszakába. A fényesen világító hold, a néhány színes felhőfoszlány és a szállodatornyok esti fénye kísérte utunkat, ahogy egy tűzpiros Alfa Spider-ben hasítottunk. Már ezért megérte eljönni :) Bekukkantottunk az egyik legexkluzívabb szállodába, a Delano-ba. Minden várakozásomat felülmúlta. A 7 méteres belmagasságú előtérben zene szólt, és furábbnál sznobabb alakok mászkáltak. A mosdóban a kézmosónál oldalt állt egy néger, és mikor odahajoltál, akkor nyomott a kezedbe szappant. A végén pedig törölközőt. Elég vicces szituáció volt, próbáltam visszatartani a nevetésemet (hát igen, nem vagyok hozzászokva a fényűzéshez). Aztán körülnéztünk a kertben. Hatalmas medence, mellette matracok gyertyfénnyel, a medencében a sekély vízben két kovácsoltvas szék és egy asztal egy gyertyatartóval, és egy kis párocska ül, áztatják a lábukat, és pezsgőt kortyolgatnak. Kíváncsiságból megnéztük az árlistát. Egy üveg pezsgő 300-tól 1200$-ig...
Közben hozzánk csapódott két kedves, de szörnyen buta (legalábbis az egyik:) ) amerikai csaj. Az ezután következő részt Domonkosnak és Atesznak ajánlanám (és mindenkinek, aki rajongással szereti a Night at the Roxbury aka Diszkópatkányok c. filmet). Fogtunk egy taxit, és felkerestünk egy helyi elég híres klubbot. A taxi is egy élmény volt, egy kétajtónyi 40-es néger vezette, a zenét tökig felcsavarta, és furán mozgott rá, közben pedig egyfolytában nyomta a dudát. Egy életreszóló élmény volt. :). Aztán a klubb előtt a tipikus filmbeli látvány fogadott: vagy 200 ember az utcán, a Privé bejáratánál hatalmas biztonsági őrök öltönyben, kezükben listával. És mi rajta voltunk. Tényleg.:) Péter rokonainak vmi ismerőse bevitt minket (így egy 30$-os belépőt megúszva). Több szintes épület, néhol nyitott tánchely, nagyon igényes... Bár a 8-12 dolláros sört és az 5 dolláros kólát kicsit soknak találtam (Vincent Vega egy shake-ért is sokallt 5$-t, nem hogy egy kóláért:)). Itt voltunk.
Aztán hazaértem. :)
Nagyon jó a google-nek ez az új szolgáltatása, bejelöltem néhány érdekesebb helyet Miami-ban:
A munkahelyem
Erre megyek reggelente
Innen két utcára lakom befelé
Szilvim errefelé fog dolgozni.