Kalandok Sandrával

Amióta megvettem a kocsit felgyorsult az élet. Ez a blog gyakoriságán is látható. :)
A mai nap mindennek mondható, de laposnak nem. Reggel bezúztam a munkahelyemre, laza 50 perc alatt beértem, de közben tettem egy kitérőt a belváros felé. Laza 25 utcával mentem túl, mert nem sikerült az egyik autópálya lejárót elkapnom :). Szóval 35-40 perc alatt normálisan be lehet érni reggel, az eddigi 70-90 helyett...
Volt ma feladatom bőven, csütörtökön a felsőbb vezetőségnek prezentáljuk az új riportolási rendszert, amihez sok közöm volt. Ma ebédre megbeszéltük Eric-kel, hogy kimegyünk enni valahova, és közben megmutatom neki az új verdát. Délben szépen beültünk Sandrába, még viccesen mondtam is Ericnek, hogy ne húzza le az ablakokat, mert van ám légkondi is. Aztán kulcs elfordít, és... semmi. De még gyújtás sem. Nem kicsit kerülgetett a frász, ugye egynapos kocsi... Hogy egy kicsit lenyugodjak, elmentünk egy jót kajálni, megittunk egy méregerős és nagyon édes kubai kávét. Hát szükségem volt rá... Főleg azért, ami ezután következett.
Visszamentem a kocsihoz, és felhívtam a tulajt,hogy erre mit mond, neki volt-e hasonló tapasztalata. Persze semmi. A helyzet "szerencsés" része itt következett. Én még tegnap előretekintően beléptem az itteni autóklubba, évi 60$-ért bármikor kijönnek érted, meg még egy csomó más hasznos szolgáltatásuk van (pl ma rendeltem tőlük 10 féle térképet, ingyen). Egy szó, mint száz, felhívtam őket. A segítőkész operátor csaj küldött egy szerelőt, aki fél óra múlva meg is érkezett. Egy hanyag kis kubai srác volt. Rá se nézett, megbikázta -elindult szépen- aztán mondta,h le ne állítsam, mert az akksi teljesen rossz, és hogy menjek hozzájuk és vegyek újat. :) Hát persze. Ahogy azt elképzelted -gondoltam magamban. Mindenesetre elindultam, és mentem egy jó darabig, hogy hadd töltődjön a kicsike. Egyszer egy lámpánál állva ki akartam próbálni, hogy töltött-e valamit, gondoltam nem állítom azért le, csak bekapcsolom a fényszórót...:) Hiba volt. Azonnal leállt. Nem töltött semmit. Ezt persze a főút kellős közepén, 40 fokban. Ezután szépen betoltam egy benzinkúthoz. Ott nagyon segítőkészek voltak, segített egy srác ismét beindítani. Itt tényleg hittem az autóklubbos srácnak, hogy rossz az akksi, mert az is azt igazolta, hogy nem töltött semmit a hosszú úton. A segítőkész sráccal bementem a legközelebbi autokereskedésbe, hogy hát nincs mit tenni, venni kell egy újat. Jött a szerelő srác. Belenézett. Megmozgatta a csatlakozókat, és mosolygott egyet. Nem volt ráhúzva rendesen. Az akksinak semmi baja. Megszorította, és pöccre indult. ÁÁÁÁ. Nagyon örülök mindenesetre, hogy a kocsinak semmi baja. De tanulság volt, hogy még tuningolnom kell a naivitásomat illetően. Attól még, hogy autóklubbos valaki, attól még lehet ugyanolyan véres szemű kereskedő, aki arra vár, hogy jól eladjon egy 70$-os akksit 120$-ért. De nem jött össze neki. :)
Na, aztán miután már jól ment a kocsi, még dolgoztam kicsit, aztán irány haza. Haza... Hát persze. 30 mérföldet tekeregtem Miamiban. Nem mondom, hogy rossz módszer ez a megismerésre. De azt sem mondom, hogy egy percig is tudtam, hol járok. Iszonyatosan elkavartam. Az a legrosszabb, amikor tuti biztos vagy az irányban, és még meg is örülsz, hogy az utcanevek is igazolnak. Aztán 10 mérföld után rájössz, hogy összekeverted a Street-et az Avenue-val. Vicces volt :) De láttam sok szép helyet. Meg jól teletankoltam a kocsit, érdekes itt a benzinkút. Csak egy pisztoly van, gombnyomásra választhatod ki, milyen benzint/gázolajat szeretnél. Előtte a kútnál(!) lehúzod a bankkártyádat, és már mehetsz is. Minden szeretnek itt gyorsan csinálni az emberek. Itt nem csak 'Drive thru" étterem van, hanem bankautomata is. Aztán még vettem végre reluxákat az ablakokra, meg néhány polcot, úgyhogy hétvégén megint fúrhatok. (Olyan jó érzés, mert az ember egész életében azt hallgatja, hogy "valahol fúrnak vasárnap reggel", ezért a fúró másik oldalán lenni jó! Na ez kicsit képzavaros volt.)
Most búcsúzom, holnap este focit nézünk Eric-éknél, összejön a fél munkahely, Copa America Mexikó-Brazília meccs lesz, és mindenki nagyon lelkes, állítólag megtudom, milyen a brazil hot-dog. Majd megesz a kíváncsiság. Tényleg.