Megismerem a szomszédaimat

A változatosság kedvéért megint leszakadt az ég. De bentről nézve kellemes. Vacsora után, Animát hallgatva. Most sör nincs, mert tegnap megittuk Carlos-szal, a szomszédommal. Igen, Itt lakom 2 hónapja, és most beszéltünk először egymással. A beszéltünk az túlzás, mert nekem a spanyol nem az erősségem, neki meg sem az angol sem a magyar (mik vannak? :o ) Kedves uruguay-i srác, a szomszédos épülő felhőkarcoló szálloda-apartman minőségügyi felügyelője, építész, Carlos Gutenberg. Magyarországról ő is azt hitte, hogy nagy a rokonság Németországgal. (Bár ez szinte több annál, amennyit én tudtam Uruguay-ról, foci és szarvasmarha... Szégyenlem.)
Szombat este a nyakamba vettem a várost különös tekintettel Miami beach azon részeire, amiket busszal nem volt alkalmam megismerni. Az itteni művelődési ház hatalmas. Én még ilyet nem láttam. Tényleg. Durva. Belopództam, épp az amerikai nemzeti vívóbajnokság utolsó párbajai folytak. Fényképezővel a kezemben, fotós táskával a nyakamban nem volt nehéz bejutnom ;) Voltak vívók a feketéktől kezdve a hatalmas kövér amerikaiakig. Csak Gergő hiányzott...
Aztán tegnap este belémnyilallott, hogy nekem kell olyan fényképet csinálni, amin a felhőkarcolók éjszaka kivilágítva az öböl mögött kacsintgatnak. Persze a legjobb kilátás a szigetre bejövő autópálya közepéről nyílik, megálló meg nincs sehol. A kocsit leraktam a pálya tövében, és naplemente után nekivágtam gyalog a távnak. Megjegyzem, gyalogos forgalom sincs :D. Egy darabig a két pálya között haladtam a 10 centi magas, focipályát is megszégyenítően erős és szép fűben, a pálmafák között (és valami ismeretlen kék trutymóban, ami vmi túlfolyóból jött ki, le is fényképeztem, majd ezzel védekezem ha a vízügyesek meg akarnak büntetni amikor vasárnap locsolok, pedig nincs is kertem). Nyúlcipőt felvéve gyorsan kereszteztem a kocsik útját, és máris ott volt! A KILÁTÁS. Gyönyörű... Csináltam néhány képet, aztán menekülőre fogtam a centis óriáshangyák elől, akik gonosz mód csípni is tudnak. Ja, amióta itt vagyok, küzdök a hangyákkal, a lakásban nem lehet a kenyeret a szekrényben tartani, mert megtalálják. Meg Szilvi képkeretén a felragasztott, lelakkozott diókat is, de ott vizesárokkal védekeztem ellenük. De tegnap végképp kiadtam az útjukat, hangyairtó rulez.
Közben élvezem az autóklubb előnyeit. A flegma szerelőkön kívül egy csomó vásárlási kedvezménnyel (boltok, utazás, mozijegy) kedveskednek. Meg ma megjött a neten megrendelt útikönyv sorozatom (én nem tudom, hogyan préselték bele a postaládámba, de én alig tudtam kiszedni).
Szerdán a Függetlenség Napját ünnepeljük, lehet, hogy elmegyünk valamelyik parkba piknikezni. Este meg a kötelező és elmaradhatatlan tüzijátékot nézzük meg.
Múltkor a focimeccs kimenetele nem várt volt: Mexikó nyert 2:0-ra Brazília ellen, aminek a szobában egyedül az őrjöngő Mario tudott örülni :). Coronát is csak ő ivott egyedül, mi a brazil Brahman sört ittuk (persze semmi kifogásom a mexikói sörök ellen:) ). A hot-dog várakozáson felüli volt. Hát mit mondjak. Nem az I-épületes melegített kifli + virsli (jóesetben kilóg, de ha nem akkor is örülünk ha még nem fogyott el az orrunk előtt), ketchup, mustár. Ennél egy picit több. A virsli (kolbászka) paradicsomszószban megfőzve, emellé még krumplipüré, hajszálvékony sültkrumpli (ún. "shoestring potatoe"), parmezán sajt, és egy kis saláta került a hot-dog kiflibe. Elfogyott.
Közben már két hete meg kéne csináltatnom a munkábaálláshoz szükséges drogtesztet, de vagy nem volt kocsim, vagy közbejött valami fontosabb. A végén azt hiszik, szándékosan nem megyek. (itt elég komolyan veszik, ha valaki megtagadja például a szondázást, azonnali jogsifelfüggesztéssel büntetik). Szóval ma este csak laza hasis, és csütörtökön elmegyek :)
Aztán vasárnap jön Kedvesem!