Hétvégi események

Szilvi:
Sziasztok!
Ismét eltelt pár nap, és eseményekből most is jutott bőven.Azt hiszem, nem is kezdem el jelzőkkel illetni, hogy milyen érzés, amikor egy végigdolgozott nap után, hazaérünk Sandraval, felkapjuk a fürdőrucit, lesétálunk az óceán partra, és a meleg vízben áztatjuk magunkat. Lehet ezt meg tudnám szokni...
A munkahelyemen várom, hogy megérkezzen az új gépem, mert a mostani, hát hogy is mondjam, nem a legpraktikusabb... Nem annyira szeret dolgozni, és hát szegény öreg is már, de lényeg, hogy akárhányszor meg szeretném nézni 3D-ben az összerakott konyhát, ő egyszerűen kikapcsol. Eleinte még mosolyogtam rajta, de mostmár megőrjít... Így nem lehet haladni semmivel. Csütörököt azt mondták hétfőn jön az új gépem, pénteken már elhangzott a kedd is... Spanyol mentalitásból kiindulva, ha a héten megkapom az szuperség!
A hétvége eseménydúsan telt. Szombaton Ericékkel lementünk Key Biscane-re, az óceánpartra, hát elég jó hely. Ez Florida egyik legdélibb szigete, híres világítótoronnyal. A part gyönyörű a víz tiszta, süt a nap, nem is kicsit... A homok olyan forró, hogy 5 méter után az ember már nagyon gondolkozik azon hogy miért csak két lába van, mert míg az egyiket felemelve kicsit hűti, addig a
másik szénné ég a homokban. A vízben tömegek, a parton is, szűk körű spanyol családi bulik, kb 20-30 emberrel...
Aztán egyszer amikor a vízben ücsörögtünk a part közelében (szüleink megnyugtatása végett elmondanám, hogy csak a sekély vízben lubickolunk mindig) egyszer csak sikítozás és mindenki rohan ki a vízből. Kiabálnak: Cápa! Cápa!Odanéztünk amerre mindenki mutogatott, tényleg, ott jóval beljebb, a mély vízben, van valami, nagy és uszonya is van, de mozgása inkább hasonlított egy delfinre.
Aztán már kezdtek visszatérni az emberek a vízbe, amikor egyszer csak eleredt az eső. Megint mindenki futásnak eredt, nem értettem miért. Aztán kiderült, hogy úgy félnek a vízben a vihartól mint a fene... Azt hiszik beléjük csap a villám... mókás, de legalább lett helyünk a vízben :)
A nap végére viszont szembesülnünk kellett azzal, hogy hiába napernyő és 40 faktoros krém, mi mégsem vagyunk kubai kisgyerekek, akik egész nap nyugodtan játszhatnak a vízben. Sikerült annyira leégnünk, hogy úgy néztünk ki mint a frissen grillezett rákok... Remek volt és nem fájt kicsit sem. Mókás viszont hogy az ember lábujja és a füle mögötti kis polc is le tud égni... Két nap elteltével már könnyen írok róla, de a szombat éjszakánk remek volt... A kérdés: Vajon hogy lehetne úgy aludni, hogy semmilyen részem nem ér hozzá az ágyhoz?
Vasárnap reggel elmentünk bevásárolni, aztán megfőztünk, hogy legyen mit vinni majd hétköznap ebédre. És utána Peti kollegájához Mariohoz mentünk. Aznap
volt a Copa America döntője. Brazília - Argentína. Mario elég messze lakik. Majdnem egy óra volt kocsival. Gyönyörű családi házak állnak egymás mellett, itt-ott tavacskák, mindenhol gyönyörű zöld a fű és még sorolhatnám... Belépni csak úgy lehet, ha meghívód van... A meccs 5kor kezdődött, előtte még kerti sütögetés és kajálás volt. Isteni finom piquana-t ettünk, mindenféle salátával. Minden finom volt, de egy kis fűszerrel lehetett volna még fokozni. Érdekes hogy szinte alig használnak valami ízesítőt, minden olyan ízetlen, legalábbis a magyar finomságokhoz szokott nyelvemnek... A meccs 3 - 0 lett Brazíliának, nagy volt a hangzavar végig. Kiabálnak, tapsolnak, táncolnak... A 4. percben megszerezte Brazília a vezetést, aztán egy argentin játékos segített nekik egy gyönyörű öngóllal, a második félidő sem volt unalmas, még egy gól, és végig úgy hajtottak, mintha még döntetlen lenne... Hihetetlen volt! Meccs közben durva vihar érkezett, nagyon esett és olyan sötét lett, mintha már éjszaka lenne. Szerencsére mire hazaindultunk elállt.
Ma pedig ismét a munka.
Hétfő van, nagyon hétfő... Mindenkinek kitartást a hétfőhöz!
Gabinak és Stefinek pedig jó utat!!!