Hajóztunk

Sziasztok!

A hetünk hosszú volt: én egész héten egy stratégia tervező meetingen voltam, és Szilviért inkább már csak este 7-körül értem oda. Nem baj, kibróbáltuk milyen is későn érni haza, mert a következő hónapokban lesz benne részünk, mikor már spanyolra járunk hetente kétszer.
Sandra fondorlatos módon elkezdett nekünk takarékoskodni. Nem sikerült még megfejteni, miért. Az "A" variáció az, hogy 89 helyett 87-es tankolok bele, a "B", hogy most kissé dinamikusabban :D vezetem és jobban elérem a következő zöld lámpákat, a "C" pedig, hogy lelassult a km számláló. ("D": valaki benzint csempész bele éjszakánként) Mindenesetre most már 28 mérföldet is megtesz 1 gallonnal, a korábbi 26.4-es átlag helyett.
Aztán pénteken hajóra szálltunk! A héten ittlévő menedzsereknek szervezte Eric a sétahajózást, rendes volt, mert elhozhattam Szilvit is. Már régóta fentük a fogunkat erre a hajózásra: a Bayside Marketplace-ről indul egy sárga motorcsónak (a régebbi képeink között megtalálhatjátok), és 80km/h-val száguld a vízen. Szóval már előre örültünk neki. Mi egy kicsit hamarabb megérkeztünk, elmerültünk addig a nyűzsgő tömegben, majdnem vettünk magyar zászlós matricát, de azért ami sok az sok, 3 dolcsi egy 8x5 centis pici matricáért. Viszont ettünk főtt kukoricát. Ennek az elfogyasztása kissé különbözik az otthonitól: héjában főzik meg, majd lehántják és megkenik vajjal, megszórják sajttal (bár egy darabig eltart, mire megérted, hogy mit is akar a spanyol ajkú árus, mikor kérdezi, hogy kérek-e rá "Csi"-t, amit az angol "Cheese" helyett mondott). Aztán miután jól bekukoricáztunk, közelebb mentünk a hajókhoz és megláttuk Eric-éket egy másik hajónál sorbanállni. Kérdeztük, hogy mi van, és kiderült, hogy a másik (amit előre lefoglaltunk!) bezárt, és nem is lehet elérni, ezért másikkal megyünk, amit ugye nem foglaltunk le. És már nekünk nem jutott jegy. Két kollégám, Juan és Henry olyan rendesek voltak, hogy rögtön felajánlották a sajátjukat, de aztán szerencsére nem volt rá szükség, mert Eric szerzett valahogyan kettőt. Aztán kihajóztunk innen . Naplemente előtt indultunk, nagyon szép volt. Aztán valami fura dolog kezdődött. Azt tudtuk, hogy érintjük majd a "sztárok" szigeteit, de nem is tudom, mit vártunk, hogy még merre megyünk még (ugye szép sziklák nincsenek, a homokos part annyira nem érdekes). Hát az egész hajóút arról szólt, hogy végigjártuk a kis mesterséges szigeteket, amin a következő hírességek házai álltak: Gloria Estefan, Al Capone, Shakira, Puff Daddy, Enrique Iglesias, Shaquille O'Neal (akinek stílszerűen kosárpályája is volt). Mindegyik házról elmondták, hogy hány fürdő, háló és egyéb szoba található benne. És mindenhol lejátszottak valami odaillő zeneszámot (Puff Daddy-nél kitalálhatjátok, hogy az "Elestem a motorommal" ment :)). Vicces volt még, amikor a kapitány bemondta, hogy "jobb kéz felől látható a naplemente". A túra után még betoltunk egy jó kis argentín steak-et, aztán irány a kis otthonunk.
Amivel még el vagyunk foglalva az utóbbi napokban, az Dean, a hurrikán. Dean két nap alatt 1-es kategóriájú gyenge hurrikánból 4-esre nőtte ki magát, és már annak is a tetején mozog. Most 150 mérföld/órás szelek leledzenek benne, amit elég nehéz elképzelni, mintha 240 km/h val az autópályán kihajolnál az ablakon. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy elkerül jó messze minket, bár Henry mondta, hogy két éve Wilma megállt a Yucatan-félszigeten, és visszafordult és "elkirándult" Miamiba.Olyan megfoghatatlan az egész. A TVében azt látod, hogy jólfésült, mosolygós meteorológus vidáman mutogatja a kezével, hogy csavarodik-tekeredik és vonul a piros folt az infra felvételeken; a másik oldalról meg mutatják, hogy milyen pusztítást csinált, ahol már elhaladt.
Emellett van még egy projektünk: növényt termesztünk. Még mielőtt Szilvi kijött, beáztattam egy avokádómagot speciális módon: vízbe.:) Az elején nehezen akart megindulni, de most már 10 centis hajtása van, és hatalmas gyökere. Vettünk neki cserepet, de virágföldet csak nagy kiszerelésben lehet kapni, és drága is, tehát marad a "szerezzünk a szomszéd kertjéből" megoldás, csak meg kell várni, hogy leszálljon az éj, és elindulunk földet csenni.