Miami Zoo

Szilvi:
Sziasztok!
Ismét én. Azért nem engedem a teljes hatalom visszavételt :)
A hétről csak gyorsan, röviden, pár mondatban. Szerencsére a főnökömék úgy döntöttek, hogy jól megérdemelt vakációra utaznak egy teljes hétre, jó messzire, Mexikóba. Innen is zaklattak minket naponta többször is telefonon és e-mailben is, de azért mégsem ugyanaz. Sajnos azonban hétfőn már jönnek megint. Az alaphangerő triplájára emelkedik és még sorolhatnám... Nagyon sok a megrendelés, nagyon sok a munkám, szerencsére élvezem, de hét végére már nagyon elfáradunk. Peti is. A héten tréning volt, persze spanyolul, de erről majd beszámol Ő bővebben.
A szürke hétköznapokról ennyit és jöjjön az igencsak jól sikerült szombati nap.
Úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Miami Metro Zoo-ba, az itteni állatkertbe. Jó döntés volt! :)
Isteni időnk volt, mondhatnám túlságosan is. Verőfényes napsütés egész nap, sikerült ismét letesztelni, hogy mennyire vagyunk fehérbőrűek, de megérte! Körülbelül délre értünk oda. Nincs olyan messze, kocsival 40 perc volt az út. És nagy tábla állt a bejáratnál Miami Zoo. Befordultunk és csak mentünk, mentünk az úton, pedig már bent voltunk az állatkert területén. És ez volt a bevezető út.
Megvettük a belépőjegyet, aztán már láttuk is a flamingókat. Gyönyörűen kialakított terület. Mindenhol szép, gondozott a fű, tisztaság. Ami nagyon tetszett, hogy kerítés nagyon kevés helyen van, inkább ügyesen kialakított árkok választanak el az állatoktól és nem nagy vas rácsok. A meleghez szokott állatok nagyon jól érzik magukat, de például szegény macik, lógó nyelvvel az árnyékban próbálták túlélni ezt a napot is. Az állatkert területe óriási és még egy ugyanakkora területet most építenek, szóval akkor már bejárhatatlan lesz egy nap alatt. A kialakított utak mentén 50-100 méterenként, vizet permetező kutak állnak. Mondanom se kell, hogy egyiktől a máiksig haladtunk. 33 fok volt és a pára a szokásos...
Az állatkert területén van egy motromoverhez hasonlító járat, mely szintén 1 emelet magasban járja körbe az állatokat, a vicces benne, hogy amikor elmegy fölötted a működő légkonditól csöpög rád a meleg víz, na az elég jó.
Kicsit hiányoltuk a helyi jellegzetes állatokat. Összesen két kókadt krokodil áztatta magát a tavacskájában, sehol a nagy aligátorok, de azokat majd megnézzük Everglades-ben.
Több helyen épületben, ahol hála' az égnek légkondi is volt, üvegen át lehett nézni az állatokat. Több ilyenben víz alól a kacsákat, halakat, vicces volt. Közvetlenül a krokodilok után egy tapír párocska élte épp életének intim pillanatait. Annyira vicces volt ahogy a szülők a másik irányban lévő, egyáltalán nem érdekes madarak felé próbálták terelgetni csemetéiket :)
Volt afrikai és ázsiai elefánt is, egyet kivéve, mind csak a fenekét volt hajlandó velem fényképen megörökíteni. De az az egy még puszit is kapott érte :)
2 órakor Wildlife Show kezdődött. Mókás papagájok. Megtanították őket bizonyos hangok utánzására. Az egyik zseniálisan utánozta a macskát, tyúkot, illetve köszönt hangos "hellooooooo"-val, a másik a számítógépes játékok teljes hangrepertoárjának bemutatása után, bombának álcázta magát, ami nagy sivítás után hangosan felrobban, ezt a közönség nagy nevetéssel jutalmazta, amihez a papagáj is csatlakozott és emberi nevetést utánozva alaposan kiröhögte magát.
Következett egy igencsak szégyenlős majmocska, aki úgy döntött jutalomfalat ide vagy oda, nagyon meleg van a színpadon és nem volt hajlandó kijönni a díszletek mögül.
A nagymacskák nem mutattak túl sokat magukból, az árnyékban heverésztek, nem csodálom, én is szívesen húzódtam volna az árnyékba. De volt tigris, oroszlán, hiána meg vad kutya is.
Aztán jöttek a majmok. A csimpánzok. A felnőttek lassan sétálgatva rágcsáltak mindenféle zöldségeket, a kicsi viszont a haladásnak a bukfencezéssel kombinált formáját ismerte :)
A gorillák látványosan szenvedtek. Csukott szemmel fogták a fejüket és a "nem hiszem el, hogy ilyen meleg van" arcot vágtak :)
Egy nagy kifutóban zebrák, antilopok, struccok és zsiráfok voltak együtt. A zsiráfok igencsak jóltáplált egyedek voltak, ugyanis őket külön pénzért ugyan de mindenki etette.
Aztán az ausztrál állatok felé mentünk tovább. Láttunk varacskos disznót, kengurut, és belassult koalát is. Nagyon aranyos volt, de totálisan nemtörődöm, üveges szemekkel bámult ránk. Nagyon érdekes volt egy ausztrál fa fajta, aminek a törzse a szívárvány színeiben pompázik, tisztára olyan mintha egy festő összekente volna, de nem, ezt a természet csinálja ilyenre.
Óriásteknősből is volt több is, hihetetlen nagyok, legalább egy méter hosszúak, kb 500 kilót nyomnak, és hangosakat nyögnek minden elindulásnál és megállásnál. Még soha nem láttam ilyen nagy teknősöket, sokáig néztük őket.
Lassan elindultunk a kijárat felé, hazafelé nagy dugóban lépésben haladtunk órákig...
Ma már bevásároltunk, most főzöcskézünk és délután irány az óceán.
Sziasztok