2007. augusztus 22., szerda

Spanyol

Szilvi:
Sziasztok!
Az utóbbi pár napunk:
Vasárnap az Oleta parkba mentünk el. Peti itt kajakozott még amikor nem voltam itt. Most csak piknikezni és strandolni mentünk, de tuti kipróbáljuk a kajakozást is, nagyon tetszett.
A part egész más mint az óceánnál, ugyanis ez egy kis öböl, így nincsenek hullámok. A homok sem homok, inkább iszap, és sokkal kevesebben vannak, legalábbis a parton. A parkban nagyon sok pavilon bérelhető, ahol szűk családi körben születésnapokt és hasonlókat ünnepeltek, étellel, itallal, zanével. Az időjárás megviccelt minket. A napsütés a szokásos intenzitású volt, úgyhogy sikerült ismét rendesen leégni, de többször is hirtelen beborult és 10-15 percig szakadt az eső. Ilyenkor a vízben ücsörögtünk, lent is víz, fent is víz...
Tegnap voltunk az első spanyol óránkon!!!
Hát hol is kezdjem... Az iskola a helyi viszonylatokhoz képest elég lepukkant, viszont teljes mértékben amerikai. A terem berendezése, tisztára mint a filmekben. Könyöklős egyszemélyes padok (diszkriminatív módon, csak jobbkezeseknek) a falakon színes feliratok üdvözlik a diákokat Mr. Gonzalez tantermében. (Minden terem ajtaján színes felirat üdvözli a diákokat. Az egyiken ez áll: Ms Lerner's little lerners!) A tentermi szabályok is rögtön az ajtó mellett olvashatók.
1. Figyelj oda az utasításokra
2. Csináld meg a feladatokat
3. Hallgatsd meg a társaidat
Az osztálytársaink, három orosz lány, egy new yorki fiú, egy lány Pakisztánból, egy Kazahsztánból, néhány amerikai és persze mi, képviselve Európát :) Mindenki velünk egyidős, úgyhogy úgy tűnik, hogy főleg azok a külföldi diákok jönnek erre az olcsó spanyol tanfolyamra, akik maguk sem hiszik, hogy hiába jöttek Amerikába, nem elég az angoltudásuk a mindennapi élethez sem...
A tanárbácsi dél-amerikai származású és még itteni viszonylatokhoz képest is borzalmasan beszél angolul. Nehezen tudtam visszatartani a röhögést, amikor közölte, hogy ebben az államban nagyon sokan olyan rosszul beszélnek angolul, hogy még ő is alig érti meg.
A tanítási módszer, elég szájbarágós, tantóbácsi sokszor elmondta, hogy ő nem siet, az a lényeg hogy megértsük és ő szívesen elmondja akár 20szor is. Na ennek megfelelően zajlik az óra. Mindent ezerszer megkérdez hogy értjük-e. És amikor ahhoz a hihetetlen bonyolult részhez értünk, hogy 1 óra 30 perckor az 1 az egyes szám és nem többes, akkor tényleg fél óráig magyarázta, és volt akinek csak a végén esett le...
Jó, jó nem vagyok gonosz, de tényleg hihetetlen, főleg a magyar oktatás után. Tényleg addig mondja és annyi féle képpen, amíg mindenki megérti.
Mellékes persze, hogy amellett hogy remekül beszél angolul körülbelül ugyanennyire süket is, és ezt még erősen rontja a teremben működő légkondi, amit persze tilos kikapcsolni, mert higgyük el, hogy nem lehet kibírni a meleget.
A tanítási stílusnak megfelelően épül fel a könyv is. Minden típuskérdést 3 oldalon keresztül feladatokkal gyakorol. Itt jegyezném meg, hogy úgy néz ki 4 hónap alatt nem tanulunk múltidőt :)))) Legalábbis nem nagyon találtunk a könyvben erre utaló jeleket.
A számokat, alapvető ragozást és néhány igét tanultunk ezen az órán. Hát igen igéket. Elég vicces volt. Szóval angolul magyaráz a bácsi, legalábbis elvileg. Angolul az ige, ugye úgy van, hogy verb (ejtsd vörb), de spanyolul a v-t b-nek ejtik, így elég érdekesen börb lett belőle, ami angolul elég közel áll a bird = madár-hoz. Szóval néztem egy darabig, hogy milyen madarakról beszél, mire leesett...
Az órát szerencsére nem tartja fél 10ig csak 9ig, úgyhogy még viszonylag emberi időben érünk haza a hajnali kelés után, és a másnapi munkához képest.

1 megjegyzés:

Peter írta...

Hát akkor egy Rigó utcai nyelvizsgát ne erre a tanfolyamra alapozzatok! ;)

Rion