2007. augusztus 13., hétfő

Jai Alai és Monostor

Szilvi:
Sziasztok! Ismét én.
Megint eltelt egy hét. A hétköznapok eléggé egyformán. Mindkettőnknek sok munkája van. Én San Francisco-ba és Argentínába terveztem konyhákat, Peti pedig a dél-amerikai régió laborhálózatát próbálja felmérni.
Pénteken azonban később mentünk dolgozni mindketten. Először az én Social Security kártyámat (olyasmi mint otthon a TB kártya) próbáltuk megrendelni, ami azért nem ment zökkenőmentesen. Az iroda 8:30-kor nyitott, odamentünk jóval előtte, hogy hamar végezzünk. Ketten voltak előttünk, amikor odaértünk. Az érdekes azonban az volt, hogy többen érkeztek utánunk is, főleg spanyol munkanélküliek, vagy munkát igénylők. Az amerikaiak nagy sorbanállási mániája itt nem tükröződött... Mondanom se kell hogy az előttünk várakozó idős hölgy udvariasan mindenkit maga elé engedett, de tette ezt úgy hogy mi véltelenül se tudtuk kikerülni. Aztán szemfülesek voltunk, és a ha "Ti így Mi is így" elv alapján elsőként szálltunk be a liftbe, csakhogy kiszállásnál így sikerült az abszolut tuti biztos utolsó helyet megszereznünk. Szóval utolsóként kaptunk sorszámot... Az ügyintézés hatékonyságát sok otthoni hivatalhoz tudnám hasonlítani, de itt az egy főre jutó 10 percnyi ügyintézés után a kedves hölgyek minden ügyfél után pár perces szünetet is tartottak. Majdnem 2 óránkba került de 10 napon belül postán megkapom, reméljük, mert ha vissza kell menni...
Ezek után a helyi felnőttképzési központba indultunk. Ahol spanyol tanfolyamra fogunk járni hetente kétszer esténként. :)
Az ügyintéző néni hihetetlen kedvesen mindig mindent Ádámtól és Évától kezdett el megmagyarázni. Kérdeztük Tőle, hogy parkolni lehet e valahol, mert az iskola fizetős övezet közepén van, és azért vicces lenne többet fizetni a parkolásért, mint a tanfolyamért magáért. Na a válasz: Ha az iskola tanárai lennétek, akkor parkolhatnátok az iskola előtti parkolóban. De hát, ugye nem vagytok tanárok, ezért nem lehet. Ha az iskola alkalmazottai lennétek akkor parkolhatnátok az iskola melleti parkolóban, de ugye nem vagytok azok, tehát nem lehet. Vagyis lehetni lehet, csak kerékbilincset is kaptok hozzá... Aztán van egy parkoló a sportpálya mögött, de azt nem szokták kinyitni, szóval ott elég nehéz lenne. És van egy parkoló az iskolától balra. Na ott lehet parkolni Nektek, de csak akkor ha megkapjátok a parkolási engedélyt. Amit természetesen, mint az iskola diákjai megkaphattok, de el kell menni ehhez és ehhez az ablakhoz...
Szóval vicces volt. De kaptunk fényképes káryát meg parkolási engedélyt matricával, ami már Sandrán virít.Úgyhogy aug. 21-től dec 20-ig minden kedden és csütörtökön, munka után este 6:30 és 9:30 között spanyol órán leszünk :))))
Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon rajtunk kívül ki fog még spanyol tanfolyamra járni, itt Miami közepén, ahol amúgy inkább az angollal szokott sokaknak problémája lenni. Kiváncsian várjuk, és persze majd beszámolunk róla.
Szombaton elmentünk megnézni egy jellegzetes helyi sportot a Jai-Alai-t (ejtsd: háj-láj). A sport baszk földről származik, onnan került Kubába, aztán ide. A játékot ketten illetve négyen játszák egyszerre, természetesen egy-egy illetve két-két játékos egymás ellen. A jobb kezükön egy bicikli sárhányóra hasonlító szerkezet, amivel elkapják, majd jellegzetes mozdulattal dobják ismét el a labdát. Ilyenkor a labda akár 250 km/h-val is mehet. A játéktér hossza körülbelül 30 méter lehet és a labda a hátsó falról is visszapattanhat. Mielőtt elkapják egyet pattanhat a földön, de a falon többet is. A labda kicsit kissebb egy teniszlabdánál, hangra pedig a pinpong labdához hasonlított. Izgalmas játék, főleg ha négyen játsszák. Volt hogy percekig nem is pattant a labda a földön, hanem még a levegőben elkapták és egyből dobták is el. Nagyon látványos, amikor úgy kapják el a labdát, hogy felugranak lábbal a falra és kézzel felnyúlva, szinte leszedik a falról. És foglalmam sincs, hogy tudják kiszámítani, hogy hova fog pattanni... Még egy érdekesség: Minden mérkőzés előtt az összes játékos bevonul a pályára és "ütőjüket" egyszerre felemelve üdvözlik a bírókat és egymást, mindezt spanyolos bikaviadalos zenére :)
Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy ilyen lepukkant stadiont nem gondoltam, hogy látni fogunk. Látszik, hogy nem ez Amerika legfelkapottabb sportja. Kopott, elhasznált székek, a falról néhol hiányzik a burkolat. Óriási kijelzőkön lehet viszont követni az ország számos helyéről a baseball, rögbi és lovi versenyeket és természetesen fogadni is lehet mindenre. Ja, és bár zárt stadionról beszélünk, a szúnyogok száma nem elhanyagolható, és aznap este, hogy ott voltunk, tuti nem éheztek...
Vasárnap az Ancient Spanish Monastery-t néztük meg ( Ősi spanyol monostor). Furcsa, hogy nem volt kiről elnevezni vagy csak az egyszerűség kedvéért, ki tudja...
Igen sok érdekesség kapcsolódik hozzá. De kezdjük az elején. A monostor Spanyolországból származik. Igen! Nem elírtam! Az 1140es években épült Spanyolországban, majd az 1900as évek elején egy vastag pénztárcájú úr úgy döntött, hogy átköltözteti az óceán ezen oldalára. A monostort kövekre szedték és bedobozolták. Majd egy hosszú hajókázás után itt kötött ki. 90 ember 23 napon keresztül nyitotta ki a ládákat, amikben a kövek lapultak. Majd megkezdődött az óriási puzzle... És összerakták. Aztán elégették a ládákat, amikben a kövek utaztak és a nagy adag szén alján 7 tonna szöget szedtek össze... A monostor nagyon szép. A kertje sem kevésbé. Óriási fák, mindenhol hihetetlen zöld a növényzet.
Manapság főleg esküvőket rendeznek benne, amire teljes mértékben fel vannak készülve, elég illúzióromboló az ódon falak között óriási légkondi-gépekkel találkozni...
Ma pedig már ismét túl vagyunk egy hétfőn...

4 megjegyzés:

bence írta...

jai alai magyar neven pelota.. az egyik budspencerterencehill filmben is azt toljak

Szilvi írta...

Végre valaki emlékszik arra a filmre!
Köszi Bence!!!

Gergő_ írta...

nekem is a bádszpenszerterenszhill jutott egyből eszembe a játék leírásáról :)

bence írta...

nincs mit:)