Események röviden

Sziasztok!

Az egész olyan valótlan. A hangosbemondó épp spanyolul figyelmeztet, hogy tilos dohányozni. Éjjel van, erősek a fények. 2oo8. április 29. MIA reptér. Az utolsó napokról majd Szilvi ír, én megpróbálom összefoglalni, hogy mi történt velünk azelőtt.
A legutolsó bejegyzésben Washingtonban jártunk. A munka mellett igyekeztünk minél több programot szervezni. Így voltunk Miami Heat meccsen - hatalmas élmény a nagy arénában egy igazi amerikai kosármeccsen szurkolni. Aztán bekövetkezett, amit az utolsó hónapra nagyon nem kívántunk: Sandra hűtése megadta magát. A szerelőhöz bevontattak ingyen (hála az autoklubb tagságnak), de ott már szomorúbb lett a helyzet, csak anyagköltségre a kocsi árának a felét elkölthettük volna. De sajnos ezt nem tehettük meg. Elbúcsúztunk, aztán a szerelővel megegyeztünk, hogy ad érte $300-t, ha másnapra beviszem a törzskönyvét. Azt kell mondanom, hogy ez volt a legrosszabb esténk eddig. Aztán másnap visszamentem. És egy hirtelen ötlettől vezérelve (annyira nem hirtelen, egész éjszaka ezen gondolkoztam) felajánlottam a szerelőnek, hogy odaadom neki ingyen, csak csinálja meg, és hadd használjuk még utána április végéig. És lám. :) A nagylelkű koreai srác belement (azért neki sem volt ez rossz biznisz persze). Öröm volt.
Aztán tettünk még egy nagy túrát Sun City centerbe ismét, meglátogatva Klári nénit és Tóni bácsit. Voltunk velük pingpongozni - csúnyán lealázott mindenki a nyugdíjasklubban. Elmentünk a közeli Sarasota-ba a Ringling múzeumba. A Ringling fivérek a huszadik század meghatározó cirkuszát vezették: a méretekről csak annyit, hogy csak a kísérő személyzet 1500 főt tett ki, és a 15000 nézőt befogadó nagysátrat 4 óra alatt húzták fel. Hatalmas biznisz volt ez, életet varázsoltak az egyszerű munkások mindennapjaiba, persze nem ingyen. Az így felhalmozott vagyonnak köszönhető az egykori Ringling birtokon álló múzeum, értékes képgyűjteményével, kúriájával, cirkuszi hagyatékaival.
Aztán egyik hétvégén a közeli Homstead-et látogattuk meg. Homestead a földművelés hazája, hatalmas ültetvények (... mekkora ültetvény), és még hatalmasabb rezidenciák. Itt az egyik trópusi gyümölcs-kereskedő/termesztő kitalálta, hogy a felesleges gyümit alkohollá érleli (na nem mintha ez akkora ötlet lenne, de lássuk mi sül ki belőle). De nem ám párlatot készítenek, hanem egyenesen BORT! Azért meg kell vallani elég bizarrul hangzik a mangóbor, guavabor, licsibor és a hasonlók. De egy kóstoló keretén belül meggyőződhettünk, hogy egész életképesek is vannak közöttük. A kedvencünk a licsi lett, bár a mangó sem volt rossz, de az kicsit túl édesnek hatott (persze mondani sem kell, az összes bor édes volt).
Aztán voltunk még utoljára az Oleta parkban húst sütni. Autósmoziban megnéztünk a 21-et (elég kiszámítható film, de azért jó a sztori). Elmentünk egy Gospel estre is - hát hatalmas élmény, amikor a nézőtérben egy-egy ember válla elkezd mozogni, majd 2 perc múlva mindenki állva tapsol és vonaglik. Szomorúan konstatáltuk viszont, hogy a koncert közben rengeteg nem afro-amerikai felállt és kiment (csak tudnám, hogy akkor minek jöttek?).

Eltelt ez a kis idő is. Most meg itt. Várunk a reptéren a reggeli gépünkre. Megkezdjük az egy hónapos utazásunkat :)