Filmbeillő hétvége

Sziasztok!

A múlt hetem gyorsan eltelt. Eric Brazíliában volt, de azért gondoskodott róla, hogy ne unatkozzam, ellátott feladatokkal :)
Hétköznap nem voltam sehol, max. este mentem el egy kicsit sétálni. Hétfőn sokáig lent voltam a parton, egy eltűnt fiút kerestek a vízben: 3 helikopter, 5 motorcsónak, rengeteg búvár, meg a partról egy hadseregnyi tűzoltó, de sajnos nem találták meg :(
Aztán a hétvége vegyes érzelmekkel telt el. Vártam a pénteket, mert mentem jogsit csináltatni, utána meg szabadtéri filmvetítést ígértek a brazil filmfesztiválon. Na ebből a kettőből egyik sem jött be (jó, az egyik félig ;)). Előzetesen időpontot foglaltam interneten az egyik jogsi irodába. Eric nagyon rendes volt, és kölcsönadta a kocsiját (mert a tesztre nekem kell autót biztosítani). Kifogtam egy olyan Isten-igazából szakadó esős napot... A parkolóban néhol derékig ért a víz :). Viszonylag hamar bejutottam, pár perc sorban állás, és máris egy kedves igazi amerikai (és nem spanyol!) hölgynek magyaráztam, hogy miért szeretnék jogosítványt. Ezután következett az írásbeli teszt: egy pulton 10 érintőképernyős monitor egymás mellett, mellmagasságban. A teszt két részből állt: 20 kérdés az útjelzésekre, és 20 általános vezetői tudásra vonatkozott. Összesen 5-5-öt lehetett rontani, nekem a második csoportból sikerült csak 2-t, de azt is csak a hülye iskolabuszok miatt :). Aztán jött a vezetési teszt. Kifogtam egy kis szótlan spanyol muksót, aki a szakadó eső miatt a fejére húzta a kapucnit, úgy hogy a szája sem látszott ki. Beültünk, én próbáltam oldani a hangulatot néhány vicces megjegyzéssel (ismeritek a humoromat, lehet,h ő nem szerette), de meg sem szólalt. Minden utasítást 2 méterrel a kereszteződés előtt adott ki, szóval feszült volt egy kicsit. Mindent szépen megcsináltam, sebesség, stop tábla, y fordulás, parkolás. Aztán egy balrakanyarnál a sávomban egy félméteres tenger volt, gondoltam nem megyek bele, indexeltem is, és átlógtam a másik sávba. Na ekkor "végre" megszólalt, hogy "O-ó, ez nem jó.". Hát nem gondoltam volna, hogy még az életben megtudom, milyen érzés megbukni forgalmin. Most már tudom, és együttérzek mindenkivel :).
Persze hazafele (miután visszaadtam Ericnek a kocsit) 20 percet vártam a buszra, és akkor esett a legjobban, de a végén már viccesen fogtam fel ahogy bőrig áztam (még ma is csavartam a jegyzetfüzetemből a vizet). Másfél óra a jéghideg, légkondis buszon, és otthon is voltam. A filmvetítés persze az eső miatt elmaradt.
A szombat viszont annál jobbra sikerült. Este belemerültünk Péterrel (ő a másik magyar srác az Avayánál) a miami beach-i éjszakába. A fényesen világító hold, a néhány színes felhőfoszlány és a szállodatornyok esti fénye kísérte utunkat, ahogy egy tűzpiros Alfa Spider-ben hasítottunk. Már ezért megérte eljönni :) Bekukkantottunk az egyik legexkluzívabb szállodába, a Delano-ba. Minden várakozásomat felülmúlta. A 7 méteres belmagasságú előtérben zene szólt, és furábbnál sznobabb alakok mászkáltak. A mosdóban a kézmosónál oldalt állt egy néger, és mikor odahajoltál, akkor nyomott a kezedbe szappant. A végén pedig törölközőt. Elég vicces szituáció volt, próbáltam visszatartani a nevetésemet (hát igen, nem vagyok hozzászokva a fényűzéshez). Aztán körülnéztünk a kertben. Hatalmas medence, mellette matracok gyertyfénnyel, a medencében a sekély vízben két kovácsoltvas szék és egy asztal egy gyertyatartóval, és egy kis párocska ül, áztatják a lábukat, és pezsgőt kortyolgatnak. Kíváncsiságból megnéztük az árlistát. Egy üveg pezsgő 300-tól 1200$-ig...
Közben hozzánk csapódott két kedves, de szörnyen buta (legalábbis az egyik:) ) amerikai csaj. Az ezután következő részt Domonkosnak és Atesznak ajánlanám (és mindenkinek, aki rajongással szereti a Night at the Roxbury aka Diszkópatkányok c. filmet). Fogtunk egy taxit, és felkerestünk egy helyi elég híres klubbot. A taxi is egy élmény volt, egy kétajtónyi 40-es néger vezette, a zenét tökig felcsavarta, és furán mozgott rá, közben pedig egyfolytában nyomta a dudát. Egy életreszóló élmény volt. :). Aztán a klubb előtt a tipikus filmbeli látvány fogadott: vagy 200 ember az utcán, a Privé bejáratánál hatalmas biztonsági őrök öltönyben, kezükben listával. És mi rajta voltunk. Tényleg.:) Péter rokonainak vmi ismerőse bevitt minket (így egy 30$-os belépőt megúszva). Több szintes épület, néhol nyitott tánchely, nagyon igényes... Bár a 8-12 dolláros sört és az 5 dolláros kólát kicsit soknak találtam (Vincent Vega egy shake-ért is sokallt 5$-t, nem hogy egy kóláért:)). Itt voltunk.
Aztán hazaértem. :)
Nagyon jó a google-nek ez az új szolgáltatása, bejelöltem néhány érdekesebb helyet Miami-ban:
A munkahelyem
Erre megyek reggelente
Innen két utcára lakom befelé
Szilvim errefelé fog dolgozni.