Szilvi első napjai

Szilvi: Hát megérkeztem...
Az útról csak röviden. Londonban szálltam át és éjszakáztam egyet, a Heathrow Lodge-ban. Olcsó volt, legalábbis a londoni árakhoz képest. És ami a legnagyobb előnye, hogy egy zárható ajtó választott el a rentgeteg arabtól és kínaitól.
Aztán vasárnap reggel felültem a nagy-nagy repcsire és 9 és fél órán keresztül néztem sorozatokat és filmeket felváltva...
És végre - Grönlandot is érintve - megérkeztem.
Megküzdöttem vámmal, bőrönddel és végre már csak az ajtónak kellett kinyílni.
És végre ott voltam és Peti is :)
Nagy volt az öröm :)))
Aztán megismerkedtem Sandrával meg a kis lakásunkkal.
Miután kipakoltam megnéztük a naplementét. Gyönyörű volt. Olyan színe van az égnek és az óceánnak, hogy még Photoshoppal is nehéz lenne utánozni!

A 6 óra különbséget nehéz volt megszokni, ennek Peti örült nagyon... Ugyanis hajnali 5kor már nem bírtam aludni :)
Úgyhogy mit volt mit tenni felkeltünk és lementünk a partra. Ilyen korán még elviselhető az idő. Kellemes langyos szél fújdogál és a Nap kezd kibukkanni az óceán mögül. Hihetetlen szép...

Aztán, amint a Nap felkel, döbbenet a hőmérséklet. Nem egyszer úgy éreztem, hogy hiába kapkodom a levegőt, egyszerűen nincs benne oxigén... Nem túl jó érzés. Remélem minél hamarabb megszokom.
Aztán kitaláltuk hogy elmegyünk South Beach-re fürdeni. Összepakoltunk, szendvics, napernyő, gyékény, minden, ami kell...
Már félúton voltunk, amikor elkezdett egy sötétebb felleg közeledni. Amint találtunk parkolóhelyet, leszakadt az ég. Úgy esett, mintha dézsából... de tényleg! Peti azt mondta ez még semmi, hát nekem ez is elég volt elsőre. Főleg amilyen pára lett utána...
Aztán, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is. És a napsütésnek köszönhetően 2 perc alatt felszáradt a víz, ami előtte csak úgy hömpölygött az utakon.

És aztán, irány a beach!!! Annyira hihetetlen hogy itt vagyok! Kék az óceán, nagyok a hullámok és ez Miami!!!

Kedden a Downtown-ban sétálgattunk. Felhőkarcolók. Hát igen. És ezek még nem is a legnagyobbak a világon...
Építkezések dzsungele, fekete munkások ételhordókkal, forróság.
Körbejártuk a nagy részét, aztán elmentünk bevásárolni.
Na de ha olyan könnyen ment volna, mint ahogy itt most írom...
Megcéloztuk az I95-es utat, már megtalálni se volt egyszerű, de a kalandos része csak ez után következett.
Közelebbről sikerült megismerkednünk Az USA Közlekedési dugóinak egyikével...
5, néha 6 sáv, a felüljárók néhol 2-3 szintben keresztezik egymást és az egybefüggő kocsisor lépésben halad. Remek volt...
Aztán végre megérkeztünk a Walmart-ba. A mérete nem annyira, mint inkább a benne kapható termékek egyike másika volt érdekes. Illatosított művirágok hada, piros lötyiben úszkáló kolbászdarabkák, egymás mellett álló ékszeres és húsospult... Vicces!

Eljött a nagy nap. Irány a munkahely. Be voltam tojva rendesen. De szerencsére jól sikerült a dolog.
A spanyol mentalitással hamar szembesültem. A közvetlen főnökököm 9 helyett délre, a cég tulaja pedig fél 10 helyett fél 12re ért be... :)
De addig is, beszélgettem az egyik sráccal, aki Chicagoból jött el sikeres fogorvosi állását hagyva maga mögött és a szakmában semmiféle tapasztalattal nem rendelkezve kezdett el itt dolgozni, csak azért mert ez teszi boldoggá...
Aztán feltelepítették a gépemre a programot, amivel dolgozni fogok. A feladatom konyhák tervezése lesz főleg. Konkrét megrendeléseket kell majd kidolgoznom és renderelt képekkel elkápráztatnom a kedves megrendelőt.
Kedves megrendelőkről annyit, hogy a mai nap eladtak egy konyhát 30.000 dollárért (és ebben még nincsenek benne a konyhai gépek, csak a bútor).
Van külön asztalom, céges email címem és légkondi a fejem fölött... :)

Most főzöcskézünk, hogy holnapra legyen ebédünk. Ebéd... na igen. Kitaláltam, hogy együnk kukorica salátát. Vettünk is konzerv kukoricát. Itton kinyitottuk. Guszti volt. Ugyanis nem sikerült végigolvasni a címkét, amin nagy betűkkel az állt: pépesített. Az íze nem rossz, de ahogy kinéz... elég undorító. Ja és persze mondanom se kell, hogy ez is olyan édes, mintha már alapból fél kiló cukor lenne benne.

Na elsőre ennyi. Remélem debütálásnak nem olvashatatlan!